Farkas Zoltán: Dorombolások és dorongolások – itt tartunk

Valóban jól mutatott a műsor a televízióban, ahogy Donald Trump megmondta. Vérforraló volt. Mármint az az ötvenperces beszélgetés az amerikai és az ukrán elnök között, amelyet rögzített a kamera, visszanézhető és elemezhető, és amelynek sokat idézett árulkodó részleteinél jóval többet mond a vágatlan anyag.

Megszerezzük a ritkaföldfémek egy részét – mondta Trump. Előbb meg kell kötni az üzletet, utána beszéljünk a biztonságról – hozta elő később. Vagy alkut kötünk, vagy mi kiszállunk, fenyegetőzött, majd alelnöke felszólította Zelenszkijt, köszönje meg Trumpnak, hogy véget vet a konfliktusnak. Az ukrán elnök szelíden, olykor kissé ingerülten próbálta Trump értésére adni, hogy az orosz katonák jöttek ukrán földre, kegyetlenkednek a hadifoglyokkal, elhurcoltak ukrán gyerekeket; Putyin el akarja pusztítani az országát, a tűzszünet biztonsági garanciák hiányában semmit sem ér, hiszen az orosz elnök eddig már 25 alkalommal szegte meg a korábbi megállapodásokat, és a Krím elfoglalása után senki sem állította meg. A felvetésekre Trump egyszer sem reagált érdemben, egyre türelmetlenebb lett, „én középen vagyok, meg akarom oldani a helyzetet” – ismételgette, és érvként azt hozta fel, hogy régóta üzletel Putyinnal, aki vele szemben mindig megtartotta a szavát, mert őt tiszteli.

Nyilvános összeszólalkozásuk után a ritkaföldfémüzlet ugrott, Trump felfüggesztette Ukrajna katonai támogatását. Felsejlik egy orosz–amerikai-tengely réme, Ukrajna eltiprása reális veszély lett, Európa magára maradt. És sajnálatosan gyenge. Vezetői most, utólag kapkodnak, tűzszünetet eszkábálnak, fegyverkezni kezdenek, és úgy viselkednek, mintha erős választói támogatás állna mögöttük. Pedig a lakosság egyre nagyobb része jelzi így vagy úgy, elege van abból, hogy kormányuk az ő jólétük helyett a bevándorlókra, a klímavédelemhez szükséges zöldátmenetre és Ukrajna megsegítésére költ. Az önzés ragályos, a fertőző góc Orbán Viktor Magyarországa.

Itt tartunk. A Világ rovat a Trump–Zelenszkij-csúcs kudarcának folyományait elemzi, a téma azóta sem kerül le a napirendről.

A Fókuszban Trump vámháborúja és annak várható következményei vannak napirenden.

„A tűzszünet nem hozza el feltétlenül a békét, mert az emberi érzéseket nem lehet máról holnapra megváltoztatni” – véli Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök, a Tisza Párt szakpolitikusa a Magyarország rovatban, amely Orbán Viktor Balkánon játszott orosz rulettjét is szemügyre veszi.

Para-Kovács Imre felvillantja: ha minden nyugati országban elveszti a fejét a lakosság, és az aktuális valóságtagadó oroszpárti szélsőjobbot juttatja kormányra, akkor majd Putyin osztja a Szovjetunió Hőse érdemrendeket, némi véres pénz kíséretében. Romániában e kétes dicsőségre az elnökjelölt Calin Georgescunak van esélye, Ausztriában azonban a demokratikus pártok csak-csak kiszorították a hatalomból a radikálisokat.

A globális összeomlás rémképéhez viszonyítva szinte idilli emlék, hogy harminc évvel ezelőtt, 1995. március 12-én fájdalmas stabilizációval indították el a magyar gazdaság gyors felzárkózását. A drámai fejleményeket ezen a héten a jegybankelnök Surányi György, a jövő héten Bokros Lajos pénzügyminiszter idézi fel Gazdaság rovatunkban, amely az Orbán-dinasztia gyarapodásának újabb fejezetét fejti föl: miként kaparintotta meg Tiborcz István a Tőzsdepalotát.

A Szellemet démonok és angyalok uralják. Az előbbieket Leni Riefenstahl, a náci Németország felettébb tehetséges propagandistája képviseli a róla készült dokumentumfilm apropóján. Tony Kushner amerikai angyalait pedig a Radnóti Színház mutatja be; a drámaíró a vele készült interjúban megpendíti, hogy „a lojalitás Trump számára ismeretlen fogalom”. Rajongóinak talán ezt is be kellene kalkulálniuk.