Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Egyre több országban foglalják el a várost az autóktól a biciklisek és a gyalogosok. Alig járnak a repülők, a légszennyezettség világszerte csökkent és a számítások szerint a szén-dioxid-kibocsátás a nemzetközi energiaügynökség (IEA) akár 5,5 százalékkal is eshet idén – most először az elmúlt 10 év alatt – írta a Grist. Mindez a koronavírusnak köszönhetően.
Hetekre, hónapokra leállt számos ország gazdasága, az elemzések azonban azt mutatják, hogy az átlagos szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 95 százalékát stabilan hozzuk idén is, így nagyjából töretlenül folytatódik a globális felmelegedés és a klímaváltozás. A kérdés így felmerülhet bennünk: miből áll össze a még így is jelentős kibocsátás, ha az élet szinte megállt az utóbbi időben?
„Szerintem az egyik legfőbb az, hogy az emberek túlságosan sokat foglalkoznak a saját, egyéni kibocsátásukkal, hogy most szálljanak-e repülőre vagy sem, ahelyett, hogy olyan, strukturális dolgokra figyelnének, ami tényleg a szén-dioxid kibocsátás emelkedését eredményezi” – mondja Gavin Schmidt klímakutató, a NASA egyik igazgatója.
A közlekedés világszerte a szén-dioxid kibocsátás 20 százalékáért felelős az IEA adatai alapján – ez az arány az Amerikai Egyesült Államokban azonban még nagyobb: körülbelül 28 százalék. Bár 20 százalék sem kevés, a szakértők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy ha teljesen karbonmentesen utaznánk, mondjuk megújuló energia hajtotta, elektromos vonatokkal, járművekkel és akkumulátorokkal működő repülőkkel, még akkor is ott van az a 80 százalék fosszilis tüzelőanyag kibocsátás, ami így is a legkörbe kerül.
Mi felelős akkor ezért a tetemes arányért? A rossz hír az, hogy az egyik ilyen az elektromos energia és a fűtés. Különösen most, hogy otthon vagyunk és nem a munkahelyünkön: ez felelős a globális kibocsátás 40 százalékáért, ugyanis világszerte a legtöbb ember még mindig fával, szénnel és földgázzal fűti az otthonát és főzi meg az ételét. Ahogy arra a szakértők is rámutatnak: a legtöbb helyen pedig az elektromosság nem zöld. „Bár történt egy váltás most az irodák irányából az otthonok felé, de attól még kell az energia, és ezt javarészt fosszilis tüzelőanyagok biztosítják” - emeli ki Schmidt. Az Államok elektromos energiájának 60 százalékát ugyanis szén, olaj és földgáz adja.
A gyártás, az építőipar és más ipari tevékenységek teszik ki a kibocsátás körülbelül 20 százalékát, különösen az acélgyártás és az alumínium – ezek pedig olyan tevékenységek, amelyek a világjárvány kitörésével sem álltak le.
A szakértők szerint a kibocsátást körülbelül 7,6 százalékkal kellene csökkenteni mindenben évben ahhoz, hogy 1,5 Celcius fok alatt tudjuk tartani a globális felmelegedést. Ha pedig ennyivel csökkenne is az emisszió, 2021-ben és 2022-ben is még nagyobb arányban kell csökkentenünk. Míg a kék ég és a tiszta víz reményre ad okot, ne bízzuk el azonban magunkat. A szén-dioxid-kibocsátás ugyanis láthatatlan és nem állt le a koronavírus-járvány alatt sem: a földgáz-kitermelés és az élőállattenyésztés is háborítatlanul engedi a metánt most is a légkörbe.
„Az embereknek biciklizniük kellene vezetés helyett és vonatozniuk repülés helyett, de ezek apró dolgok azokhoz a strukturális tevékenységekhez képest, amelyek viszont egy cseppet sem változtak” – figyelmeztet a szakértő.
A mostani csökkenés pedig sajnos nem segít a globális felmelegedésen. Ez magyarázza például azt is, hogy az idei év rekordmelegnek ígérkezik. A szomorú pedig ebben az, hogy a légszennyezettség csökkenése miatt még melegebbnek érezzük majd. „Számos szennyező részecske amolyan védőhatással is rendelkezik a globális felmelegedés hatásaival szemben: visszaverik a nap sugarait és megállítják az üvegházhatásúgáz-kibocsátás egy részét is. Azzal, hogy ez most csökkent, a felmelegedés viszont növekedni fog” – mondja Veerabhadran Ramanathan, a kaliforniai egyetem óceánográfiai intézetének professzora.
Így a szakértők szerint a mostani csökkenést nem megnyugtató reménysugárként kellene értelmeznünk, hanem egy figyelmeztetésként, hogy mennyi mindent kell még tennünk a kibocsátás megszüntetéséért.
