„A járatok viszonylag kis hányada járul hozzá az éghajlati változások nagy részéhez. Ha tehát módosítani tudjuk ezeknek a járatoknak az útvonalát, jelentősen csökkenthetjük a negatív környezeti hatásokat is” – mondta Marc Stettler, a londoni Imperial College közlekedési és környezetvédelmi előadója a BBC-nek.

A környezetvédelem érdekében a kormányok a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére koncentrálnak, mert a globális kibocsátás 2,4 százalékáért a repülési ágazat felelős, és egyetlen repülés ugyanannyi CO2-t bocsáthat ki, mint sok ember egy egész év alatt. A tudósok viszont arra is felhívják a figyelmet, hogy a kondenzcsíkok által okozott sugárzás a légiközlekedés negatív környezeti hatásainak 57 százalékáért felelős, a csíkok ugyanis fokozzák a felmelegedést.

A kondenzcsík gyakorlatilag vízgőz, amely jégként kondenzálódik a hajtóműből kijövő koromszemcsékre, de csak akkor, ha a levegő nagyon hideg, nedves és „túltelített”. Azért környezetszennyező, mert megfogja és elnyeli azt a hőt, ami egyébként az űrbe távozna. Nappal valamennyire blokkolhatja a beérkező napfényt – ami minimális hűtő hatással jár – de ez nem semlegesíti a negatívumokat, mivel percekig, órákig, de akár napokig is képes a légkörben maradni.

Az útvonalak és a magasság megváltoztatása lehet a kulcs

A repülési útvonalak megváltoztatásával a gépek elkerülhetnék a légkör azon részeit, amelyek elég hidegek és nedvesek a kondenzcsík képződéshez, így viszonylag kis költségráfordítással csökkenthető lenne a környezetszennyezés.

„A járatok kevesebb mint 2 százalékának kellene megváltoztatni a repülési magasságát ahhoz, hogy 59 százalékkal csökkenjen a negatív hatás, mivel már ezer lábnyi módosítás is megakadályozhatja bizonyos kondenzcsíkok kialakulását.” – mondta Stettler professzor.

„A kondenzcsíkok körülbelül 80 százalékát tudtuk megjósolni és elkerülni a tesztrepüléseink alatt. Nagyon kevés járatot kellene eltéríteni ahhoz, hogy jelentős éghajlati változást lehessen elérni” – mondta Christiane Voigt, a Mainz Egyetem Felhőfizikai tanszékének vezető professzora, a Német Légiközlekedési Központtal (DLR) folytatott kísérleteire hivatkozva. Hozzátette, hogy a légitársaságok (például a Lufthansa és az Airbus) érdeklődnek a projekt iránt, mivel a hatékonyság ellenére a költségek nem túl magasak.

A néhány ezer lábnyi magasságváltoztatás – az utasok kényelmének megzavarása nélkül – mindenesetre kihívás lesz a légitársaságoknak. Jelenleg a pilótáknak kell időben észrevenniük a légköri jeleket ahhoz, hogy a süllyedés ne legyen zavaró az utasoknak.

Erre egyébként már vannak szoftvermódosítások is, amelyek szintén nem számítanak drágának. Míg egy hajtóműcsere általában 200 millió dollár, addig a szoftvercsere akár 12 millió dollárból is kijöhet. Mivel az új útvonalak elkerülnék a légkör vízgőzös területeit, amelyek a kondenzcsíkok mellett a turbulenciát is okozzák, az utazás is kényelmesebb lenne.

A légkörtudós, Ken Caldiera professzor szerint a kondenzcsíkok káros hatásainak megelőzése kevesebb, mint évi 1 milliárd dollárba kerülne, miközben a haszon nettó értéke ennek több mint ezerszerese.