A „hulladékmentes - zero waste” kifejezés félreértésre adhat okot, hiszen az, hogy valaki ne termeljen semmiféle hulladékot, egyáltalán nem megvalósítható – mondta a hvg.hu-nak Kump Edina környezetkutató-, hulladékcsökkentési szakértő, a környezettudatosság témában kurzusokat is szervező Körforrás blog és oldal alapítója. Ezért gyorsan tisztázza, hogy
a hulladékmentes életmód egy törekvés, amely során azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy minél kevesebb hulladék és szemét keletkezzen.
Először érdemes különbséget tenni a szemét és a hulladék között: „bár mind a kettő feleslegessé válik számunkra, a szemét az, amit nem tudunk, vagy akarunk újra felhasználni és nem kaphat új értelmet” - mondja Kump Edina, példaként hozva, hogy ilyen a legtöbb csokoládé és chips fémgőzölt műanyagcsomagolása. Az efféle szemetet a kommunális kukába dobhatjuk ki, ami ezek után a hulladékégetőbe-, vagy lerakóra kerül. Ehhez képest a hulladék kategóriába tartozik a komposzt és a szelektív hulladék, például egy üres befőttesüveg.
A hulladékmentes életmód célkitűzése, hogy mindenki a saját körülményeit figyelembe véve minél kevesebb szemetet termeljen. Bár a szemét csökkentése még viszonylag könnyű, ezek után jön a finomhangolás: a hulladék csökkentése.
Mindjárt érdemes azt is figyelembe venni, hogy hulladék és hulladék között is van különbség: „például a komposztálandó hulladék csökkentése nem célszerű, mert az kifejezetten előnyös, ha sok zöldséget és gyümölcsöt eszünk, így nem az jelent problémát, ha ezekből sok hulladékot termelünk, hanem az, ha nem tudjuk visszaforgatni.”
Érdemes olyan lépésekkel kezdeni, amelyeknek látjuk az eredményét
Bár elfogadható az, ha „a globális problémához képest kicsinek érezzük magunkat, és megijedünk a feladattól”, mégis segíti a motivációnk fenntartását az, ha látjuk, hogy jelentős lépéseket tehetünk mi is:
az első lépés az, hogy nézzünk bele a kukánkba, és tudatosítsuk azt, hogy mi kerül bele, mi van benne nagy mennyiségben, és ezek közül melyik kategória az, amelyen könnyen tudunk változtatni.
Ezek után Kump Edina szerint érdemes hozzálátni a nagyobb falatokhoz: a komposztáláshoz és szelektív gyűjtéshez, így azonnal láthatjuk, hogy van értelme annak, amit csinálunk.
Egy átlag magyar kukája három fő részre bontható, ennek egyharmad része szelektálható, egyharmada komposztálható, ezekkel érdemes kezdeni, ekkor már egyből mérhető lesz az eredményünk, és onnantól kezdve jöhetnek a finomhangolások.
– tette hozzá Kump Edina. Azt is elmondta, hogy a komposztálástól nem szabad megijedni, hiszen az csak tévhit, hogy akinek nincsen kertje, az nem tud komposztálni. Például a hulladékcsökkentési szakértő évek óta az otthonában komposztál, gilisztákat használva, ha pedig túl sok a komposztálandó anyag, akkor jön szóba a közösségi komposztáló, illetve a Share Waste nevű alkalmazás, amiben elérhetőek olyan partnerek, akik befogadják a komposztot.
Azonban fontos, mindenki csak annyit építsen be az életébe, ami kényelmes és megoldható, tehát például létezik ugyan mosható tisztasági betét nők számára, de ha valaki ettől ódzkodik, akkor jobb, ha ezt nem erőlteti.
Ne maradjunk a felületesség szintjén!
Azzal induljunk el, amink van, hiszen
a zero waste életmódhoz vezető út nem az, ha a meglévő, például műanyag eszközeinket kidobjuk, hogy zöldnek címkézett eszközöket szerezzünk be helyettük - mondja a szakértő.
Ha a környezetbarát termékek ad hoc jelleggel kerülnek elő a háztartásunkban, akkor félő, hogy hiába kezdtük el a törekvést a hulladékmentes életmód felé, megragadhatunk a divat és felületesség szintjén.
Erre jó példa a vászonszatyor kérdése: „egy vászonszatyrot az ember évekig, akár évtizedekig használhat, ezzel válunk környezettudatossá, nem azzal, ha folyton újat veszünk belőle.”
A hulladékmentesség céltudatossá tesz
Az is segíti a motivációnk fenntartását, ha elsőre olyan törekvéseket választunk, amelyek nem csak környezetvédelmi szempontból előnyösek, hanem egyéb azonnali előnyökkel is járnak, például egészségesebbek, vagy olcsóbbak - ráadásul ezek nagyon gyakran együtt járnak.
- emelte ki Kump Edina.
Például ilyen a szilárd samponok kérdése is: "gyakori tévhit, hogy ez mennyire drága, pedig a legtöbb esetben egy kis kocka két flakonnyi normális folyékony samponnak felel meg, és ha megfelelőek az összetevők, akkor gyakorlatilag nem kell egyéb kiegészítő hajápolót használni." Emellett az is meglepően sok megtakarítással jár, ha a PET palackokat elhagyjuk és áttérünk a csapvíz fogyasztására. De egy 20 perc alatt otthon elkészített mosószerrel is rengeteg időt és pénzt spórolhatunk meg.
Kump Edina szerint,
céltudatosabbá tesz az, amikor bemegyünk egy boltba, sok polcra rá sem kell néznünk, ez megkönnyíti a hétköznapokat.
Az emberek egyre tájékozottabbak a zöld témákban
A hulladékcsökkentési szakértő már a Körforrás megalapítása előtt is hulladékgazdálkodással és fenntarthatósággal kapcsolatos projektekkel foglalkozott, azonban akkor kezdte el a zero waste életmódot, amikor tanároknak oktatást tartott arról, hogy a hulladékgazdálkodási ismereteket hogyan tudják a különféle tantárgyakban megjeleníteni. Azonban a tanárokat inkább az érdekelte, hogy ő, mint előadó mit csinál otthon. Ekkor döbbent rá, hogy ezzel kapcsolatban nincs elég tudatosság a hétköznapokban.
Ezek után kezdte el dokumentálni, hogy mennyi szemetet termel otthon, és eleinte ez a mennyiség csupán 7 gramm volt egy hónapban, úgy, hogy ez a maréknyi szemét nem tartalmazta a komposztot, és a szelektív hulladékot. Ám Kump Edina ma már nem méri és nem is biztat senkit arra, hogy mérje az általa megtermelt szemetet, mert ez egy téves versenyszellemhez vezethet, ami az emberek kedvét elveheti. Sokszor hangsúlyozza, hogy „a zero waste életmód egy folyamat, és nem egy állandó állapot”, ráadásul „teljesen rendben van az, ha például egy nem várt körülmény miatt átmenetileg több szemetet termelünk”.
Ezek után a hulladékcsökkentési szakértő tanfolyamokat indított, amelyekkel az a célja, hogy az emberek a zöld témákban minél inkább tájékozottabbak legyenek. Mára több mint 700 ember végezte el a tanfolyamokat, akik közt volt például olyan, aki ezután meg is nyitotta csomagolásmentes boltját.
Ez egyedül nem oldja meg a klímaváltozás problémáit
Optimizmusra adhat okot Kump Edina szerint az, hogy az elmúlt években már látni a változást.
Amikor elkezdtem a zero waste életmódot, 2014-ben a vászonzsákkal vásárlást még magyarázni kellett az eladóknak, már ez jóformán természetessé vált Magyarországon.
Ennek oka Kump Edina szerint egyrészt az, hogy a nagy multinacionális cégek is nagyon sokat változtatnak - miközben ők egyébként lassabban vezetnek be innovációkat -, másrészt az emberek tömegével váltanak a környezettudatosabb irányba.
Ráadásul „minél fejlettebb egy ország és minél több lehetősége van a változtatásra, annál inkább hajlandó is rá, azonban mivel ilyenkor az emberek anyagi lehetőségei is sokkal jobbak, többet is pazarolnak rendszerint” – mondta el Kump Edina.
Hogyan ismerhetjük fel a zöldre mosást?
Azonban manapság számos vállalat zöldebbnek szeretne látszani annál, mint amilyen valójában. A zöldre mosás (greenwashing) felismerése pedig tanulást igényel:
ökölszabályként működik, ha minden esetben tudatosan inkább a gyökérproblémából indulunk ki: például a divatipari gyártóknak hiába vannak hangzatos ígéreteik, ha embereket és a természetet kizsákmányolva működik a termelésük, és bevett gyakorlat, hogy elégetik azokat a termékeket, amiket nem tudnak eladni.
Emellett a termékek közötti választást segíthetik a hivatalos ökocímkék, amelyek irányt mutathatnak afelé, hogy melyek a ténylegesen környezetbarát termék.
Ökocímkék |
- PEFC, FSC® tanúsítvány: fenntartható és felelős erdőgazdálkodásból származik a termék
- GOTS (Global Organic Textile Standard) tanúsítvány a gyártás teljes folyamatára kiterjed, jelenleg az egyik legszigorúbb minősítési rendszer
- OEKO-Tex védjegy: a textil bőrbarát, nem tartalmaz ártalmas anyagokat
- Fair Trade: az adott terméket méltányos árakon, tisztességes munkakörülmények között állították elő, valamint kiegyensúlyozott kereskedelmi feltételeken alapuló gazdasági kapcsolatot takar a fejlődő országok dolgozói és gazdálkodói között
|
Kump Edina hozzátette, „rengeteg hivatalos ökocímke van, amelyek segíthetnek a tájékozódásban, azonban nem szabad elfeledkezni az olyan kis magyar kézműves gyártókról, akik az ökocímkéket nem tudják megengedni maguknak, náluk az működhet, ha rákérdezünk, hogy miként állítják elő a termékeiket.”
Általános javaslat, hogy minél közelebbi termékeket használjunk, például
felesleges Kínából áthozatni bambuszt a fogkeféhez, ha Európában is vannak fenntartható erdőgazdálkodásaink, ahonnan beszerezhető bükkös, amelyből szintén készítenek fogkefét.
Az a legelőnyösebb, ha az évszaknak, a szezonnak megfelelően helyi alapanyagokat fogyasztunk, például télen a narancs helyett a hazai savanyú káposzta is jó C-vitamin forrás.