szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Becslések szerint a hazai erdőkben több tucat fokozottan védett emlős nagyragadozót pusztítottak el illegálisan az elmúlt két évtizedben.

Az elmúlt hetekben közfelháborodást váltott ki az M237 kódszámú, GPS nyakörvvel jelölt svájci farkas valószínűsíthető kilövésének híre Hidasnémetiben, akárcsak a két éve lelőtt bolgár, szintén jeladós barátkeselyű ügye Szabolcsbákán, vagy a másfél éve történt tömeges madármérgezés Turán. A közfelháborodás szükséges és jogos, azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik a hazai illegális ragadozópusztítás tükrében, és a konkrét bűncselekmények mellett a probléma gyökerével is foglalkozni kell – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében.

Ugyanis, mint írják, a természetvédelmi szakemberek minden évben egyre több illegális farkaselejtésről szereznek tudomást, valamint a vadkamera-felvételek elemzése során rendszeresen jelennek meg mellső vagy hátsó lábukon feltehetően lövéstől sérült egyedek. A probléma az, hogy ezek a bűncselekmények rendszerint rejtve maradnak, illetve a kevés ismertté vált eset során a rendőrségi nyomozások ritkán tudnak eredménnyel járni.

Így szerintük ezért különösen fontosak a mostanihoz hasonlóan nagy nyilvánosságot kapott és remélhetőleg sikeres vádemeléssel, majd szigorú bírósági ítélettel záruló esetek, de azt fontos hangsúlyozni, hogy ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik,

a szakemberek becslése szerint a hazai erdőkben több tucat fokozottan védett emlős nagyragadozót pusztítottak el illegálisan az elmúlt két évtizedben.

Az MME felhívja a figyelmet arra, hogy míg a lakosság nagy része egyszerűen „a vadászokat” hibáztatja az ilyen esetek elkövetésével kapcsolatban, az általánosítás, azaz az egész vadásztársadalom elítélése természetesen nem segít. A mintegy 70 ezer hazai vadászt képviselő Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) közleményében a leghatározottabban elítélte a természetkárosítás bármilyen formáját, valamint elítél minden jogellenes cselekményt.

Az M237 néven elhíresült farkas az útja során négy országban járt, míg végül Magyországon, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hernádnémeti határából, a Hernádmenti Földtulajdonosi Vadásztársaság működési területéről érkeztek az utolsó jelei. A területileg illetékes Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai érzékelve a problémát azonnal tájékoztatták a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) illetékes nyomozóit, mellettük az eset kivizsgálásában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) méreg- és tetemkereső kutyás egysége is részt vett.

Az MME működése során ez már a sokadik farkas elpusztításával kapcsolatos eset, amelynek felderítésében részt vett az egység:

2013-ban egy Felsőtárkány határában meglőtt, 2018-ban pedig egy Nagyvisnyó közigazgatási területén talált elpusztult farkas ügyében segítették a kutyák a rendőrség és a természetvédelmi őrszolgálat munkáját.

A korábbi eset kapcsán a „Falco” nevű német juhászkutya segítségével sikerült visszakövetni a hátsó lábon lőtt farkas menekülési útvonalát, majd végül a lelövés pontos helyszínét is. A rendőrségi nyomozás azonban ekkor nem járt sikerrel, nem sikerült megtalálni az elkövetőt.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Ballai Vince Zhvg

„60–70 méterről, távcsővel nem illik elnézni egy farkast"

Mi vezethet oda, hogy fokozottan védett állatra lőjön valaki? Életszerű, hogy más fajnak nézi? Miből fakadnak a hazai tájakra visszatérő nagyragadozókkal kapcsolatos konfliktusok? Valóban ilyen minden vadász? Egy természetvédővel és egy vadásszal igyekeztük körbejárni a svájci farkas, M237 feltételezett kilövésének kérdéskörét. Az biztos, kevés hasonló eset kerül napvilágra, és a bizonyítás is nehéz.