Mindennapi tevékenységéről, a globális klímavédelemről, Magyarország klímapolitikájáról, a szélerőművekről, az atomenergiáról és az akkumulátorgyárakról is beszélt Áder János volt köztársasági elnök, akit a 2023-as Fenntathatósági Expó alkalmából kérdezett az Index.

Áder a mindennapokban elsősorban – az adóforintok milliárdjaival kitömött – Kék Bolygó Alapítvány ügyeit intézi, amely a fent jelzett expót is szervezi. Nem először, a két évvel ezelőttiről itt írtunk:

Kínából importált kulacsok, nejlonkupolák: tényleg álságos a fenntarhatósági expó?

Láthatóan nem sajnálták a pénzt a látványos kiállításra, és az idecsődített iskolások is élvezik. Azt csak remélhetjük, hogy a kormány is megfogad néhány, itt felvetett elvet.

Áder János Magyarország klímavédelmi erőfeszítéseit elégségesnek tartja, azzal, hogy “azon 21 ország közé tartozunk a világon, ahol 1990 óta jelentősen csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, miközben emelkedett a GDP” – bár azt nem teszi hozzá, hogy ez elsősorban abból fakad, hogy a rendszerváltást követően leállt a nagy szennyező hazai nehézipar java.

Kitért a Mátrai Erőműre is. Mint mondta: “ha bezárjuk a Mátrai Erőművet – amiről döntés van –, további 14 százalékkal csökkenhet a szén-dioxid-kibocsátásunk. Ez nagyjából akkora mennyiség, amit a magyar erdők megkötnek. Az már a következő kérdés, hogy az onnan kieső áramot pótolni kell, de erre is megvannak a tervek. Az energiahatékonyság terén van még tennivalónk. Azt szoktam mondani, az a legolcsóbb energia, amit nem termelünk meg, és az a leginkább környezetbarát energia, amit nem használunk fel.”

Nem ússzuk meg, hogy tovább füstöljön a mátrai lignit, de a kormány sem azt, hogy Brüsszelnél kuncsorogjon emiatt

Minden jel arra mutat, hogy csúszik Magyarország leginkább szennyező erőművének leállítása. A kormány az új nagy gázerőművek megépítéséhez kötné a Mátrai Erőmű szenes blokkjainak kivezetését, csakhogy kétséges, hogy az ezek kiváltására szánt új gázturbinák idő előtt készen lennének, még ha a miniszterelnök legkedvesebb vállalkozói is futnak be az erre kiírt közbeszerzésen.

Beszélt a megújulókról, azt mondta, “illúzió azt gondolni, hogy kizárólag nap- és szélenergiából fedezhetjük az energiaigényünket”, és külön a szélerőművekről is (ami több mint egy évtizede gyakorlatilag tiltott területté vált Magyarországon).

Azt mondta, hogy a kormány hamarosan dönthet a szeles szabályozásról – bár igazából jócskán késésben van, hiszen már az év elején döntenie kellett volna –, majd sorolta a hátrányaikat.

Például, hogy a hozzá szükséges betontalapzatnak és az acélszerkezetnek is szén-dioxid-lábnyoma van – a napelemekkel kapcsolatban erre nem tett utalást –, és hogy tájképi, és a madarak vonulását érintő kérdések kis felmerülnek, sőt, problémás a lapátok újrahasznosítása is.

Azt nem tette hozzá, hogy ezen kérdések majdnem mindegyike minden más energiaipari beruházásnál is felvethető, bár az atomenergia esetében elismerte, hogy “jogos kérdés, mit kezdünk a keletkező hulladékkal”, de szerinte nukleáris energiára szükség lesz.

“Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ennyi áramot használjunk, és nem akarunk változtatni az életmódunkon – márpedig jól láthatóan nem akarunk, mert tévét akarunk nézni, internetezni akarunk, telefonálni, és háztartási gépeket használni szintén –, akkor növekszik az energiaigény. A megújuló energiaforrások mellett más termelőkapacitásokra is szükség van, az egyik ilyen az atomenergia (...). A Nemzetközi Energiaügynökség évekkel ezelőtt leírta már, hogy a párizsi célok nem teljesíthetők atomenergia nélkül. Legutóbb pedig arról beszéltek, hogy a 2050-es cél – tehát hogy csak annyi kibocsátás legyen, amennyit a természetes elnyelők semlegesíteni tudnak – atomenergia használata nélkül elképzelhetetlen."

Miért intő jel a paksi bővítésnél, hogy egyre többször kell a hőség miatt letekerni Paks I-et?

Megváltoztak a körülmények, és újra fel kellene mérni a bő évtizede kitalált paksi bővítés hatásait. Erre figyelmeztet a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának alelnöke. A szakember azt mondja, nem a bővítés ellen van, viszont ahhoz, hogy megóvjuk a Duna élővilágát, és megmaradjon az ellátásbiztonság is, a jelenleginél nyíltabban és sokkal átgondoltabban, szakterületeket átívelően kellene végrehajtani a bővítést, egyesével számba véve minden régi és új kockázatot.

Beszélt az akkumulátorgyáras fejlesztésekről is, azt mondta,

"az akkumulátorokat valahol elő kell állítani.

Ma Európában hatvan akkumulátorgyár épül, vagy már megépült. Ha Magyarországon minden akkumulátorgyárat megépítenek, ami tervben van, akkor az európai igények 20 százalékát fogjuk kielégíteni. Ez nem kevés, de a másik 80 százalékát máshol állítják elő, így nem egyedül szálltunk be ebbe az üzletbe. A másik kérdés, akarjuk-e, hogy itt maradjon a gazdaság erős húzóágazatát jelentő autóipar, mert az ott gyártott autók is átállnak elektromos meghajtásra."

Behajolt a gyártósorba, beszorult, egy héttel később a Honvédkórházban halt meg - jegyzőkönyvek az akkugyári balesetekről, III. rész

A gödi Samsung SDI az első akkumulátorgyár volt Magyarországon, amelyben egy súlyos baleset történt, de nem kizárólag a gyár hibájából. A gyárról azonban a kormányhivatal sokszor megállapította, hogy a munkások odabent súlyos veszélynek vannak kitéve. A Samsung viszont nemzetgazdaságilag kiemelt státusza miatt sérthetetlennek tűnik: hiába építkeznek, vagy kezdenek el használni épületeket engedély nélkül, megússzák pénzbüntetéssel.

A gyárakkal kapcsolatos vízhasználattal és környezetszennyezéssel kapcsolatos aggodalmakra reagálva jelezte, hogy például Debrecenben “az a megoldás, hogy a tisztított szennyvizet használják hűtésre. A szürke szennyvizet – ami már rendelkezésre áll – így kerülőúton vezetik el, de az nem fog szennyeződni, ha betartják a szabályokat. Szigorú környezetvédelmi normákat kell előírni, legyen szó levegőszennyezésről, talajszennyezésről, vízszennyezésről, és azokat be kell tartatni. Ha megsértik, akár be is kell zárni az üzemet." Általában az akkutechnológiáról pedig megjegyezte:

Ha valaki mond egy másik technológiai megoldást, akkor felteszem a kezem, és azt mondom, menjünk abba az irányba, de még senki nem mondott ilyet.