szerző:

Súlyos szegénységben több mint 3,2 millió magyar él. Az összes szegénységi mutatónk szerint az EU legszegényebb negyedébe tartozunk. Az 1,7 millió magyar gyerek közel fele kirekesztésben, nélkülözve, szegénységben él. Döbbenetes számok egy új szociológiai felmérésben. A közoktatás átszervezése elzárja a kiugrási utakat. Miért kell Nagykanizsán 5 milliárd forintért javítóintézet, ha ezt a pénzt jobban fel lehetne máshol használni? Csoda, ha a kormány nem akarja mutatni a számokat?

El akarok menni pulóvert venni. Az se baj, ha egész télen meg egész évben ezt a nadrágot kell hordjam, meg ezt a harisnyát, csak pulóver legyen, mert ugye ez a kabátom van, ez a dzseki, és ennek direkt ilyen lyukas az ujja, mert ez tavaszi kabát, és ha fúj a szél, most is kettő pulóver van rajtam, és ez hajnalban jó. Csak hát tegnap is, meg tegnapelőtt is a suliba pont ugyanígy voltam öltözve, és semmi nem változott.

Hol veszed a ruháidat?

Tavaly volt pénzünk, akkor szinte bárhol, lementünk a Hádába. A Háda az azért jó, mert tényleg elfogadható árak vannak, és mindenféle stílusba és mindenféle méretbe...

Háda, tehát használt ruha. És idén?

Idén még nem voltam ruhát venni. A tesóm, amit csencsel, azt hordom, mert jár egy cigányasszony, az hozza a ruhákat, és a tesóm, hogyha van valami, ami tényleg jó, akkor azt megveszi. Például ezt a harisnyát is tőle vette.

Ez a beszélgetés egy Budapestre középiskolásba járó 16 éves és a tanára között zajlott, és azt a nélkülözést érzékelteti, amellyel egyre több magyar gyerek kénytelen együttélni. Bár a példa önkényes, és az interjút készítő tanár is elismeri, az általánosításhoz szükséges mintáról nincs szó, csak a saját osztályába járó 21 gyereket kérdezte ki, mégis, amit hallott, sokkoló. Állítja, hogy a szakközépiskolások többsége így él ma Magyarországon, hasonló jövőtlenséggel, és a magyar társadalom egyik, egyre növekvő létszámú rétege zsákutcába kanyarodott, perspektíváikat tekintve olyan lefele tartó spirálba, amelyből a kitörés jelenleg csaknem lehetetlen.

Sajnos mára közhely, hogy nő a szegénység Magyarországon, ez egyre több statisztikából, adatból látszik. A gyermekszegénység területén viszont egyenesen katasztrofális a kép: az EU statisztikai hivatalának átfogó adatai szerint míg 2008-ban a magyar gyermekek 24,4 százalékának kellett szembenéznie komoly anyagi nélkülözéssel, 2014-ben már 35 százalékuk járt így. Ez már Romániánál is rosszabb (ott 34,4 százalék), és csak Bulgáriát előzzük meg.

Így érthető, miért hallgat mélységesen a kormány az egyre terebélyesedő és mélyülő, naponta emberek százaival, ezreivel bővülő szegénységről. Az állam 2012 óta már nem ad pénzt a társadalomkutatással foglalkozó műhely, a Tárki 1990 óta évente megjelenő kiadványára, a Társadalmi riportra. Pedig a jelentést mind belföldi, mind külföldi kutatóhelyeken, egyetemeken sokat használják. Az pedig külön pikáns, hogy lassan már csak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az egyetlen olyan intézmény, mely egyelőre nem közölte legfrissebb számait ebben az ügyben – bizarr módon épp a takarékosságra hivatkozva.

Elképesztő mértékű a gyerekszegénység Magyarországon
©

Az utóbbi évek szegénységgel kapcsolatos kormányzati intézkedéseivel szemben táplált ellenérzéseiket a témával foglalkozó kutatók, szakértők nem is rejtik véka alá. A Gyereksegély Közhasznú Egyesület épp a napokban jelentetett meg egy rendkívül vaskos, több mint 350 oldalas jelentést a gyerekesélyekről, melyben komplex módon igyekeznek feltárni a szűkös erőforrások közepette a hazai helyzet alakulását. A fenti idézet is ebből a kiadványból származik. A szociológusok nemcsak a gyermekek helyzetét vizsgálták, hanem az őket körülölelő tágabb területeket – lakáskörülmények, foglalkoztatás, segélyezés, intézményrendszerek, oktatás például – is vizsgálták, emellett pedig nemzetközi kontextusba is helyezték a magyar állapotokat. A kép lehangoló.

Elszánt küzdelem indult a papírokon a gyerekek szegénysége, a romák kirekesztése, a vidék leszakadása ellen. A „Magyarország jobban teljesít” mindent elárasztó propagandája azt sugározza, hogy ezen vállalásaink is a siker útján robognak. Jelentésünk adatai mást mutatnak. Túl sok területen rosszabbul teljesítünk másoknál is, korábbi önmagunknál is – írja a tanulmány vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa szociológus.

Hány szegény él Magyarországon?

A tízmillió alá becsúszott magyar lakosságból nagyjából 4-4,2 millió ember (1,4 millió háztartás) él a KSH által számított létminimum alatt. Nem egy biztató arány, de ezt árnyalja, hogy a létminimum inkább egy társadalmilag elfogadható szociális minimum jövedelem, nem a tényleges szegénységi küszöb. A létminimum azt jelenti, hogy ennyiből lehet megélni egy olyan életszínvonalon (lakhatást, élelmiszert, öltözködést, utazást is belevéve), amelyre a társadalom nagy része még úgy tekint, mint ami még éppen elfogadható. Az egy főre számított létminimum 2013-ban havi 87 510 forint, a két felnőtt, két gyermekes álló háztartások létminimuma pedig 253 779 forint volt.

A létminimum alatt élőknél valamivel kevesebben, de még így is több millióan vannak azok, akik súlyosabb szegénységben vagy kirekesztett helyzetben élnek. Az ő számuk 2012-ben valamivel 3,2 millió felett volt. Közéjük azok tartoznak, akik jövedelmi szegénységben vagy súlyos anyagi nélkülözésben, esetleg nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek.

A jövedelmi szegénység határa a medián jövedelem (az a jövedelem, amelynél ugyanannyian keresnek kevesebbet, mint ahányan többet) 60 százalékát keresőknél húzódik, és nagyjából nettó 66 ezer forint havi jövedelemnek felel meg. Csak ebbe a kategóriába csaknem 1,4 millió magyar tartozik a 2012-es adatok szerint, és a 7. helyen állunk az EU-ban.

A súlyos anyagi nélkülözésben élők közé azokat sorolja az uniós statisztika, akik a következő 9 tétel közül legalább négyet nem engedhetnek meg maguknak: lakáshatási költségek fizetése, megfelelő fűtés, váratlan kiadások fedezése, hús/hal fogyasztása minden második nap, évente legalább egy hét fizetett üdülés, színes televízió, mosógép, autó, telefon. Ebbe a csoportba közel 2,6 millió magyar tartozik, és a 25. helyen állunk az EU 27 tagállama között.

Hárman vagytok a családi házban? Hogy tudjátok fenntartani?

Most úgy vagyunk, hogy nincs gáz. Aztán, hát rezsón főzünk, hát, így ennyi.

Fűtés?

Nincs. Mert hát a víz is gázról ment, mert olyan régi típusú bojler van.

Semmilyen fűtés nincs?

Vett anyu most ilyen sziesztát, ami gázpalackkal működik, de az csak a nappalit fűti be, de jobb, mint a semmi.

Ez egy másik 10. osztályos középiskolás beszámolója. A gyerek iskola mellett dolgozik. Nem csak ő van így ezzel – sőt, ő a többséghez tartozik. Egy másik társa így vall:

Azért vagyok néha ilyen bágyadt, fáradt, mert hétvégén se alszok. Hatkor kell kelnem mindig, hétvégén is. Amikor suliba jövök, akkor meg hat ötvenkor kelek. Szóval, jobban járok, ha iskolába jövök, mint ha oda megyek.

Harmadik társuk:

Dolgoztam nyáron, és amikor elkezdődött a suli, szeptemberben–októberben még jártam. De novembertől nem. Diákszövetkezet által dolgoztam a Tescónál árufeltöltőként, és hát természetesen a pénz miatt. Hogy tudjak segíteni a barátomnak meg a nagyszüleimnek. Nem sokat lehet vele keresni. Napi nyolc órában kellett dolgozni, és 565 forintos órabérünk volt. Benn voltam 11 napot augusztusban, és arra kaptam 24 ezer forintot. Szeptemberben már kevesebbet voltam benn a suli miatt, hat napot voltam bent, és kaptam 12 ezret.

Súlyos anyagi gondokkal küzdők
©

Ezen a nagy táboron belül azoknak a legrosszabb a helyzetük, akik gyermekeket nevelnek, és a munkanélküliség, a jövedelmi szegénység és a súlyos anyagi nélkülözés egyszerre sújtja őket. Ez nagyjából 481 ezer ember volt 2011-ben, de csak a KSH adatai szerint. A Tárki ezt már 2009-re vonatkozóan jóval magasabbra, 640 ezer főre becsülte, és úgy számolt, hogy számuk 2012-re 810 ezer főre emelkedett.

Európa szegényei

A gyerekszegénység és a társadalmi integráció területén Magyarország teljesítménye folyamatosan romlik 2007 óta. Jellemző tendencia a szegények arányának folyamatos növekedése, a gyerekszegénységi ráta jelentős emelkedése, valamint az életkörülmények, az életminőség jelentős romlása. Miközben a szegények aránya nő, a szociális védelemre fordított GDP-arányos kiadások szinte változatlanok ebben az időszakban.

Az összes szegénységi mutatónk szerint az EU legszegényebb negyedébe tartozunk, és a szegénység mérésére összeállított 20 mutató közül 10 alapján az utolsó három ország közé sorolnak minket. Magyarország a 27 tagállam közül jellemzően a 25-27. helyen van. Sok esetben csak Bulgáriát, Romániát, esetleg Litvániát tudjuk „megelőzni”. A 20 mutató többségében az elmúlt években általában az EU többi tagállamához képest is romlottunk, beleértve azokat az országokat is, amelyekkel együtt csatlakoztunk 2004-ben. Utóbbi országokhoz képest annyival romlott a helyzet, hogy  a többiek „elszálltak” mellettünk a tanulmány szerint.

A gyerekszegénységi rátánk rendkívül rossz: az 1,7 millió gyerek 43 százaléka, több mint 730 ezer szegénységben vagy kirekesztésben él.

Szegénység és kirekesztettség
©

A kormány a csodát várja

A tanulmány készítői szerint a növekvő gyerekszegénység későbbi hatásai felmérhetetlenek, ezért indokolt lenne valahogyan több pénzt juttatni a szegényeknek.

A rossz helyzettel a kormány is tisztában van, például a tavalyi Nemzeti Reform Program azt írja, hogy a kiinduló 2008-as évhez képest 2012-ig romlott a helyzet, elsősorban a gyermekek körében. De kivárásra játszik, arra számít, hogy a gazdasági növekedéssel és a foglalkoztatás javulásával csökken majd a szegények aránya.

A szegény tömegen belül a gyerekek vagy a gyerekes családok helyzete minden egyes esetben rosszabb, mint a többieké – Magyarországon régóta érvényes az, hogy a gyerekkel sokszor együtt jár a szegénység, mert a családtámogatás nem bőkezű. És szinte minden esetben nagyobb a romlás 2010 és 2013 között, mint a közvetlenül a válságot követő években – pedig akkor sem történt semmi a szegények védelmére.

©

A legalsó tizedbe tartozó 1 millió fő havi jövedelme 2012-ben még névlegesen is valamelyest csökkent 2010-hez képest, nem egész 25 ezer forint volt. A társadalom összes jövedelméből az alsó 1 milliónyi 10 százalék csupán 3 százalékot szerzett. Egészen a hatodik tizedig mindenki kevesebbet kapott, mint az arányos rész – vagyis a „középosztály” zöme is. Csak a leggazdagabbak tudtak az arányosnál jóval többhöz, az összes jövedelem 24 százalékához jutni. A gyerekek jelentős része az egy főre jutó alsóbb jövedelmi decilisekben koncentrálódik.

A gyerekszegénység kiterjedtebb, mint a felnőtteknél
©

Szinte minden közmunkás család szegény

A gyerekszegénység legfőbb oka a szülők munkahiánya és – gyakran – alacsony keresete, áll a jelentésben. És hiába is erőlteti a kormány a közmunkát (idén minden hónapban 200 ezer közmunkást akar látni), ha az nem jelent kiutat a szegénységből – mert a közmunkás családok zöme a szegények közé tartozik.

A közfoglalkoztatási bruttó bér 2012-ben 71 800 forint, 2013-ban 75 500 forint, 2014-ben 77 300 forint, a nettó pedig kerekítve 47 ezer, 49 400, illetve 50 600 forint volt. Ezt a pénzt a közmunkások átlagosan 4 hónapig kapták, és ha nem volt 8 órás a munka, akkor a bér is kevesebb volt. A KSH által számított létminimum – erről bővebben itt írtunk – 2013-ban egy főre 87 500, egy kétgyerekes házaspárra 254 ezer forint volt. Ha összeadjuk egy szegény család által kapható összes lehetséges forrást (közmunka bére, családi pótlék, a család maximum egy tagjának segélye, gyermekvédelmi kedvezmény, lakhatási támogatás stb.), akkor sem jutunk el 120 ezer forintig, azaz a létminimum feléig. Még ha az uniós, vagy OECD – alacsonyabb összegű – szegénységi küszöbértékeit is vesszük, akkor is az látszik, hogy gyakorlatilag minden közmunkás és családja szegény (ha képzettebb a közmunkás, akkor erre kisebb az esély, ám ők kevesen vannak).

Sokszor elalszok reggel. Nem érek be az iskolába időben. Azt mondják, hogy a vashiányom miatt, nagyon sokat tudok aludni. Van, hogy 17 órákat. Kéne rá gyógyszert szednie a fiatalnak, de nem szed, mert nincs rá pénz. Havi 2500 forintról van szó.

Lezárja a kiugrási utakat a közoktatás új rendszere

A jelentés szerint az aktív állam a közoktatás rendszerében okozta a legradikálisabb átalakulást. Legfontosabb jellemzője az állam korlátlan beavatkozási lehetőségének törvényesítése az oktatás teljes folyamatában. Az államosítás, illetve az állami (kormányzati) érdek minden részletre kiterjedő érvényesítése korlátozza a tanítás és a tanulás szabadságát, a pedagógusok, a szülők, a gyerekek jogait. Lehetetlenné teszi a rosszabb helyzetű többség számára a minőségi, boldogulásra felkészítő képzés elérését, veszélyezteti a társadalom egészének további fejlődését. Mindemellett  a 2011-ben elfogadott Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia (NTFS, itt érhető el) megvalósításából indoklás nélkül elmaradt az iskolai szociális munka feltételeinek kidolgozása és bevezetése, pedig a prevenció, a pozitív iskolai klíma, valamint az időben érkező szakmai segítség jelentős szerepet játszik a kamaszkori problémák megelőzésében.

A jelentés a közoktatásra kitérve megjegyzi, hogy az állami irányítás, fenntartás rendszere nem az esélyteremtést, hanem éppen ellenkezőleg, a teljes kiszolgáltatottságot, az alá-fölé rendeltséget, a függőségi lét megalázottságát hozta magával. A települési közösségek, az intézményi közösségek, a szolgáltatást igénybe vevők kiszorultak a döntési, az ellenőrzési folyamatokból, lényegében „érdektelenekké” váltak az egyes intézmények és maga az egész intézményrendszer sorsát illetően. A nyitott, befogadó, a partneri kapcsolatokra építő, az egyéni fejlődési útvonalak kidolgozásával a személyiséget a lehető legtágabb határokig fejlesztő iskola helyébe a hivatalként működő, a szakmai önállóságától megfosztott, számon kérő, a központi követelményeket leadó és behajtó, a büntetésre és fegyelmezésre alapozó iskola lépett, amelyben már nem a gyermek mindenekfelett álló érdeke a fontos. A jelentés megjegyzi, hogy aki lemarad, az kimarad, aki hibázik, az szigorú és következetes számonkérésre számíthat. Ez a pedagógiai hitvallása ennek a rendszernek, amely végletekig kizsákmányolja a pedagógust és a gyermeket.

©

Stratégiai hibák

A súlyos helyzetnek több oka is van, és ezek forrása a tanulmány alapján a mindenkori kormányok vagy a politikai elit inkompetenciája. Az elmúlt években a szegények és a gyerekek helyzetének romlása az egyenlőtlenségek növekedése, a gazdagok gazdagodása mellett ment végbe. Az egyik ok a gyerekpolitika: a legkevésbé gyerekpárti országok közé tartozunk, ami azt jelenti, hogy a gyerekekkel járó többletterheket kevésbé enyhítjük más államoknál. Csak a gyes és a gyed kielégítő, a többi ellátással (például a családi pótlék) viszont bajok vannak a tanulmány szerint.

A helyzetet jelentősen rontották a kormányok intézkedései is. A tanulmány szerint torzult az állami újraelosztás, amire példa az egykulcsos, de szegényekre is kiterjesztett adó, vagy a családi adókedvezmény, mely a könnyített feltételek ellenére sem, vagy csak részben éri el a szegényeket. Azért nem, mert a családi adókedvezménnyel az tud élni, akinek van munkája. Akinek meg nincs, az nagyobb eséllyel, ha így marad, lecsúszik.

A jövedelmi helyzet romlása abból is adódik, hogy a gyermekes családokat is érintő ellátások túlnyomó részét vagy nem emelték évek óta (családi pótlék, gyes), vagy az összeget csökkentették (foglalkoztatást helyettesítő támogatás, rendszeres segély), vagy a hozzájutás feltételeit szigorították úgy, hogy sokakat kizárnak a rendszerből. Az önkormányzatoknál például ezt gyakran azok a szabályok szolgálják, hogy csak az kaphat segélyt, aki rendben tartja az udvart, vagy akár a lakás belsejét is. Emellett a szegényeknek egy része kimaradt a rezsicsökkentésből is, azon egyszerű oknál fogva, hogy fával fűtenek a tanulmány szerint.

Pedig az EU felé vállalt, hangzatos stratégiánk is van, amellyel a politika kezelné a növekvő egyenlőtlenségeket, a gyermekszegénységet, a romaügyet és a hátrányos helyzetű térségeket (ez a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2011 óta). A tanulmány azonban a stratégia alapján nem tartja elérhetőnek, hogy 2,38 millióra csökkenjen a szegények és kirekesztettek száma.

A kormány úgy áll hozzá az egészhez, csalnak az emberek

A lényeg már a stratégia szövegében nagyon elcsúszott: például nincs benne, hogy hogyan lehetne növelni a szegények jövedelmét, pedig a minimális megélhetéshez alapvetően erre van szükség. A lakhatási feltételek javítása például csak olyan alcélokat tartalmaz, ami csak papírmunka, pénz nincs is hozzájuk rendelve, mivel az a stratégia szövege szerint „nem releváns”. Emellett a projektek mélyen alulfinanszírozottak és szétaprózottak.

A stratégia sokszor inkább arról szól, hogyan lehet csökkenteni a segélyeket és szigorítani a feltételeket, írja a tanulmány. Az eredményeket rosszul mérik, és amikor kifejlesztenek valamilyen nyomon követő rendszert, az is inkább arra szolgál, hogy kiszűrjék a rendszerből azokat, akik csalnak a juttatásokkal.

Az  intézkedések túlnyomó részéhez a forrásokat az Európai Szociális Alapból (ESZA) biztosítják, és a pénzekre összesen 61 intézkedést talált ki a kormány. A források nagyságrendjének összehasonlításához azonban nincs elég nyilvános adat. Az viszont jól látható, hogy nagy pénzeket olyan projektekre költenek, amik semmit nem tesznek hozzá a gyermekszegénység és kirekesztés csökkenéséhez, vagy az esélyegyenlőséghez. Például Nagykanizsán egy új javítóintézetet hoznak létre, amelyre összesen közel ötmilliárd forintot költenek.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!

Cikk megosztása
Címkék