szerző:
Kálmán Attila

Tudta, hogy másfél millióan élhetnek Magyarországon olyan családban, ahol papíron egyetlen fő sem dolgozik? Hogy minden negyedik magyar penészes, vizesedő lakásban lakik? És hogy 200 ezer gyerek úgy él, hogy az otthonában áram sincs? Átgondolta, mennyit segítene, ha a 11 ezer üresen álló önkormányzati lakással valamit végre kezdenének? Megdöbbentő adatok egy friss kutatásból!

A kormányzati plakátkampány nem hazudik, a reformok működnek. Csakhogy sokan vannak, akik azt kívánják, bárcsak ne működnének! – olvasható ki a lakhatási kérdésekkel foglalkozó Habitat for Humanity Magyarország csütörtökön megjelent jelentéséből. A 2014-es év lakhatási szegénységéről szóló tanulmány megerősíti, hasad az ország, csak a propaganda tartja egyben.

Ami a kormányzati propagandában 210 ezerrel több foglalkoztatott, lenullázódott infláció, 3,5 százalékos GDP-növekedés, az a szegények Magyarországán a közfoglalkoztatotti létszám megduplázása (tavaly 183 ezer közfoglalkoztatott volt, 2013-ban ennek csak a fele), valamint a fogyasztás visszaesésének és a rezsicsökkentésnek a szegényeket kevéssé érintő hatása. És a GDP-növekedés? Átol Dorottya, a jelentés egyik szerzője szerint az sem a szegények helyzetén változtat.

Budapesti önkormányzati szükséglakásban
©

Az már sokkal inkább, hogy a segélyek szigorúbb feltételekhez és közmunkához kötésének az lett a következménye, hogy

150-200 ezer embert zártak ki a szociális ellátásból

– ha pedig ehhez még hozzászámolhatjuk az ezekben a háztartásokban élő gyerekeket is, mint a rendszer veszteseit, akkor kimondhatjuk: másfélmillió ember élt olyan háztartásban, amelyben papíron senki nem dolgozott. Összességében a 380 ezer álláskeresőből 210 ezren maradtak ellátások nélkül, ami jól példázza, hogy a "munkaalapú társadalom" nem csak kormányzati lózung. Sokan talán egyet is értenek az "aki nem dolgozik, ne is egyék"-elvvel, az azonban már semmilyen körben nem arat sikert, amikor ezt leginkább a gyerekek szívják meg:

  • a három- vagy több gyerekes családok fele,
  • a gyereküket egyedül nevelők harmada

volt potenciális szegény, amiből következik, hogy a gyerekek 22 százalékát fenyegeti a szegénység.

Nekik egyáltalán nem nagy segítség a családi adókedvezmény, sokkal inkább célzott, központi finanszírozású segélyekre lenne szükségük. 2015 március elsejével pontosan ezzel ellentétes szabályozás lépett életbe: önkormányzati hatáskörbe utaltak és összevontak segélyeket, és ezeket már adni sem kötelező. Az így sok településen kivezetett vagy lecsökkentett lakhatási segélyeket nem elensúlyozza a rezsicsökkentés: ha továbbra sem lesz állami lakáspolitika, akkor borítékolható a lakhatási válság elmélyülése.

Üres lakások és lakás nélküli emberek – sosem futnak össze

A lakhatáshoz való jogot nem ismeri el a magyar jogrend alapjogként, az Alaptörvény mégis úgy fogalmaz: Magyarország "törekszik", hogy "az emberhez méltó lakhatás feltételeit biztosítsa". A jelentés szerint a lakáspolitika nem ezt tükrözi, márpedig abban széles a szakmai konszenzus, hogy a megoldatlan lakhatás automatikus út a szegénységbe, és a magas lakhatási költségek növelik a szegénnyé válás esélyét.

Szekér András, a Habitat igazgatója szerint az Alaptörvényben kifejtett törekvés akár a jelenlegi helyzetben is gyakorlattá válhatna. Ugyanis lakásból van elég, a probléma az erőforrások kihasználásával van, amit "száraz számok és százalékok mutatnak", de Szekér megfogalmazásában érdemes ezeket úgy nézni, hogy mögé képzeljük "a sötét szobában tanuló gyerekek, a kunyhóból munkába járók, a hideg lakásban kuporgó nyugdíjasok, az egy szobában összezsúfolódó nagycsaládosok és a megélhetésüket kigazdálkodni képtelenek" százezreit.

A tények:

  • 1,5 millió ember él lakhatási szegénységben, és körülbelül 30 ezer hajléktalanságban
  • minden negyedik magyar vizesedő, penészes lakásban él, ez azt jelenti, hogy 555 ezer gyerek érintett
  • rossz minőségű vagy szegregált lakhatásban a roma lakosság 29 százaléka érintett, a nem romáknál ez mindössze 8 százalék: összesen 300 ezer ember él szegregátumokban

A riasztó számsort nagyban magyarázza, hogy nincs szociálisbérlakás-rendszer: a teljes lakásállomány 1,5 százalékát, 67 ezer lakást adtak ki tavaly szociális alapon. Ráadásul a tendencia is kedvezőtlen: folyamatosan csökken az önkormányzati bérlakások száma a privatizációnak köszönhetően. Az önkormányzatok inkább felélik ingatlanvagyonuk, mintsem felújítanák a leromlott állapotú lakásokat, aminek egyebek mellett az az oka, hogy jelenleg ezt saját büdzséből kellene megoldaniuk. Ennek köszönhetően 2013-ban legalább 11 ezer önkormányzati lakás állt üresen, miközben összesen 2 százalékukban végeztek valamilyen felújítást. Így hiába a legnagyobb bérlakás-állománybővülés a rendszerváltás óta a Nemzeti Eszközkezelő Társaság lakásvásárlási programja, ez is csak a devizahitelesek egy szűk körén segíthet, a probléma gyökerét érintetlenül hagyja.

©

Ha ehhez hozzávesszük, hogy kevesen engedhetik meg maguknak egy magántulajdonú lakás vásárlását, valamint a piaci alapon kiadott ingatlanok bérleti díjainak a megfizetését, akkor máris összeáll a kép. A kormányzati szakpolitikákra (erről lásd keretes írásunkat a cikk végén) viszont az jellemző, hogy inkább csak a tulajdonszerzést segítik, ami kizárólag a szűkülő középosztálynak járható út. A lakhatási problémákkal küzdők ezeket az állami támogatásokat nehezen vagy sehogy nem tudják kihasználni, ellenben létfontosságú juttatásoktól esnek el.

Sokat spóroltam a rezsicsökkentéssel!

A kevés szociális bérlakás oda vezet, hogy a lakhatási költségek terhei az egekbe szöknek: a magyarok – bőven verve az EU-átlagot – bevételeik negyedét költötték ilyen célra. Legrosszabbul a piaci árú bérletben élők jártak: ők átlagosan 100-ból 40 forintot költenek erre, de a gyereküket egyedül nevelők is szorosan a nyomukban vannak. A rezsicsökkentés hangyányit javított ezen a képen: legjobban a társadalom középső ötöde járt, de ők is csak 3,2 százalékos költségcsökkenéssel számolhattak.

©

A legmegdöbbentőbb számokról érdemes külön is megemlékezni:

  • 800 ezer háztartás energiaszegény, azaz számláik befizetése után ennyien kerülnek a szegénységi küszöb alá
  • 522 ezer ember él olyan lakásban, amelyben nincs WC, 240 ezer lakásban vezetékes víz sincs, 1 millió háztartás maradt csatorna nélkül
  • 196 ezer gyerek él olyan helyen, ahol nincs áram
  • a lakosság 11,2 százaléka nem tudta rendesen fűteni a lakását, a szegényeknél ez már 30 százalék.

A lakosság 25 százalékának van valamilyen hátraléka, ami az uniós átlag két és félszerese. A szegénységi küszöb alatt ez az arány már 60 százalék, amivel csak Görögországot sikerül megelőzni az EU-ban. Közműtartozással kevesebben rendelkeztek tavaly, mint 2013-ban, de így is 108 ezer háztartásban kapcsoltak ki közműszolgáltatást. A hiteltörlesztéssel, illetve lakbérrel tartozók aránya ezzel szemben nőtt: 2014 végére már 182 ezer nem teljesítő jelzáloghitel-szerződés volt.

©
Ezt írtuk eddig lakhatási kérdésekről

Első a lakhatás, utána minden könnyebb

"Ma Magyarországon lakhatási válság van"

Kilakoltatásra érdemes: Hogyan tologatnak tömegeket az önkormányzatok?

Eltérő segélyek Pesten és Budán

Felújítás helyett bontás: a "problémás bérlőknek" menniük kell

"Uram, magát itt le fogják ütni"

Miből látszik, hogy hazudik a rezsicsökkentés sikerpropagandája?

Néhány millió, és van visszaút az utcáról

Két hete bedobtak egy papírt a postaládájukba, ma kilakoltatták őket

Milliók élnek méltatlanul, a lakások meg üresek

A hátralékok egyik szomorú következménye a hajléktalanná válás, ami az alulszabályozott vagy problémás jogszabályoknak is köszönhető. A lakásbérleteket 30 napos felmondási idővel meg lehet szüntetni, az önkormányzatok pedig a lejárt szerződésű lakók bérleti díjait tetszőlegesen megemelhetik. Aki viszont egyszer az utcára került, annak hiába van jövedelme, ez még ha munkából származik is – mint minden 12. hajléktalannak – sokszor csak egy hajléktalanellátó intézmény kifizetésére elég. Az utcáról lakásba programok pedig nagyon kicsi hatókörűek. (Lásd lakhatási kérdésekkel kapcsolatos cikkeinket a keretesben – a szerk.)

A lakáshoz juttatással szemben a "közterületen életvitelszerűen tartózkodók" vegzálása jellemző: tavaly 354 ilyen eljárás indult, amire mindent egybevéve 284,5 milliót költött az állam. És nem ez az egyedüli terület, ahol a lakhatás megoldása helyett költ feleslegesen sokat az állam: a lakhatási problémák miatt kiemelt gyerekek állami gondozása is többe kerül, mintha megoldanák magát a problémát.

2013-ban 21 ezer gyerek élt gyermekvédelmi szakellátásban, közülük minden harmadik lakhatási okok miatt került ide. Történt ez úgy, hogy mindez emberi jogi és gyermekvédelmi alapelvekkel is homlokegyenest szembemegy. Egy nevelőszülőnél élő gyerekre 91 ezer, egy intézményben elhelyezett gyerekre 210 ezer forintot költött az állam havonta. Ha ezt lakhatási támogatásként vagy szociális bérlakás fedezeteként kapná meg a család, akkor a gyerek jó eséllyel nem kerülne állami gondoskodásba.

©

Megoldási javaslatok

A Habitat egy sor közpolitikai lépést javasolt, amelyek enyhíthetnék, vagy akár meg is oldhatnák a kritikus helyzetet:

  • megfelelő segítséget  nyújtó normatív lakásfenntartási támogatás
  • hatékony adósságkezelési szolgáltatás
  • kiterjedt szociálisbérlakás-állomány megteremtése
  • lakhatási típusú megoldás a hajléktalanságra a közterületen élők büntetése helyett
  • energiafelhasználás mennyiségét csökkentő intézkedések
  • lakhatási szegregáció felszámolása
  • szociálisan célzott állami lakhatási kiadások.

Hogy ezek megvalósulására mennyi esélyt látnak a Habitatnál, arra választ adhat, hogy jelentésüket a 2014-es költségvetés elemzésével zárják. Tavaly mindent összeadva 191 milliárd forintot költött az állam valamilyen formában lakhatási támogatásra. A legnagyobb tétel (56 milliárd forint) a lakásvásárlási hitelek támogatása volt, a második pedig a lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatása (41 milliárd forint). Ezzel szemben hajléktalanellátásra 8 milliárd, az állami gondozásból kikerült fiatalok lakhatási támogatására 1,8 milliárd jutott.

Összességében az állami költések kétharmada nem a rászorulókhoz, hanem döntően a tulajdonszerzésre képes középosztályhoz csordogált.

Így változtak az állami támogatások

Megszüntették a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelést. Ezeket települési támogatás címen az önkormányzat adhatja. Előbbit 2014-ben 450 ezren vették igénybe, és átlagosan havi 3870 forintot kaptak. Utóbbival 10 ezer háztartás élt, ők egy év alatt 107 ezer forintot kaptak átlagban.

Bevezették a szocpol helyett a Családi Otthonteremtési Kedvezményt (CSOK). A CSOK-ot már használt ingatlan felújítására és vásárlására, kisebb alapterületű ingatlan esetén, akár egy gyerekkel is lehet igényelni, a korábbinál tágabb összeghatárban. Viszont szigorú szűkítő feltétel, hogy az egyik félnek rendelkeznie kell 180 napja tartó társadalombiztosítási biztosított státusszal: így kiesnek a gyesen levők, a segélyben részesülők, valamint a be nem jelentett és alkalmi munkavállalók. Nagyobb baj a CSOK-kal, hogy nem szociálisan célzott, és a tulajdonszerzést támogatja.

A devizahitelesek megsegítésére tett kormányzati lépésekről (forintosítás, elszámolási törvény, adósságfék) átfogóan azt jegyzi meg a tanulmány, hogy ezek a devizahitelesek szűk, jobb helyzetű csoportján segítettek.

Az EU-s pénzből finanszírozott marginalizált közösségeket célzó lakhatási programok (Komplex-telep program, TIOP Lakhatási beruházások) a jelentés szerint a szegregátumok „szépítgetésére” jók, de telepfelszámolásokra és lakhatási megoldásokra már nem annyira.

Az energiahatékonyság javítása is fontos EU-s stratégiai cél, azonban a 2020-ra tett vállalásokat Magyarország nem ültette saját jogrendjébe. A Nemzeti Energiastratégia 2030 című dokumentumban ugyan energiahatékonyság-növelést vállalt Magyarország ártámogatás helyett. A panelprogramon kívül mégis a rezsicsökkentés mindmáig a legfontosabb kormányzati lépés energiaár-ügyben.

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!