Hiába packázik az orvosi kamara, meg kell mondania, mennyit keres az elnöke
Akadályozhatja-e a tagdíjat szedő kamara egyik tagját abban, hogy megtudja, mennyit keres a szervezet vezetője? Ami józan paraszti ésszel nonszensznek hat, épp azt teszi a hatályos magyar törvényeket kihasználva az orvosi kamara. Megkérdeztük Péterfalvi Attilát és a TASZ szakértőjét, mit szólnak ehhez.
Ön mire költene 88 261 forintot? Ez nem kevés pénz, csak viszonyításképpen, simán kijön belőle egy középkategóriás hűtő vagy mosógép. Forintra pontosan ennyit kér Kunetz Zsombor oxiológus szakorvostól, egészségügyi szakértőtől a Magyar Orvosi Kamara (MOK) egyebek között azért az információért, hogy mennyit keres a kamara elnöke, Éger István.
A kamara pénzügyeit firtató orvost nemrég arról tájékoztatta az információs törvényre hivatkozó testület, hogy az általa kért adatokat csak az idézett összeg befizetése után hajlandó kiadni, mert
"a MOK alaptevékenységéhez szükséges munkaerő aránytalan mértékű igénybevételével jár".
Kunetz azért is fordult a kamrához, mert Éger István javadalmazása sehol sincs feltüntetve a MOK honlapján. Az orvos ezenkívül a MOK tulajdonában lévő cégek pénzügyeire is rákérdezett, a teljes levelet Röntgen című blogján lehet elolvasni.
A kamara alapszabálya szerint ezt mindenféle díjbefizetés nélkül joga volt megtenni, mert abban szó szerint az áll, hogy a tagok "tájékoztatást kérhetnek a kamara gazdálkodásáról". Ennél fontosabb viszont, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság hvg.hu-nak megküldött állásfoglalása is azt látszik bizonyítani, hogy az egyébként a tagok befizetéséből működő kamara jogtalanul kér pénzt adatokért.
"Az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogból eredő kötelezettség"
Péterfalvi Attila, a NAIH vezetője megkeresésünkre tisztázta, hogy az orvosi kamara közfeladatot ellátó szervnek minősül, és ezért a tevékenységével összefüggő információk (így például az elnök fizetése) közérdekű adatnak számítanak.
A közfeladatot ellátó szervek a közérdekű adatigénylések teljesítésekor nem szolgáltatást nyújtanak, hanem "az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogból eredő kötelezettségeiket teljesítik", írta Pétefalvi. És itt a jön a lényeg, hogy az orvosi kamarának a normál napi működés keretében, ingyenesen kell az állampolgárok rendelkezésére bocsátania az igényelt adatokat.
Arra is kitér a NAIH vezetője, hogy a megállapított költségtérítésről szóló tájékoztatásnak részletesnek kell lennie, vagyis a közfeladatot ellátó szervnek – jelen esetben a kamarának – meg kell indokolnia, hogy miért számol fel költségtérítést, és ehhez minden felmerülő költségelemet (pl. fénymásolás költsége, CD-írás stb.) fel kell tüntetnie. (Megjegyezve, hogy nem tudni, hány oldalas dokumentációt kell lemásolni Kunetz kérdéseinek megválaszolásához.)
A kamara szűkszavú levelére ránézve egyértelmű, hogy ezt nem tette meg; mindössze azzal érvel, hogy aránytalan mértékű munkaerő-ráfordítással járna az adatok kiadása, de azt már nem részletezi, hogy pontosan milyen tételekből jön össze a 88 ezer forint.
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény (infotörvény) alapján ez azt jelenti, hogy a kamara egyik dolgozója több mint 20 órán keresztül csak azoknak az információknak az előállításán dolgozna, amelyeknek meg kell lenniük a MOK könyvelésében. De ha az anyagköltség oldaláról nézzük, akkor is abszurd, hogy ez 17 ezer oldalnyi fekete-fehér fénymásolással vagy 150 darab CD/DVD felhasználásával járna.
A kamarát is megkerestük; arra voltunk kíváncsiak, hogy közfeladatokat ellátó szervként mi alapján határozta meg a 88 ezer forintos költségtérítést, pontosan milyen költségelemekből álló ez az összeg? Illetve, hogy az orvosnak kamarai tagként miért kellett külön közérdekű adatigénylést beadnia kért információk megismeréséhez. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Elijeszti az állampolgárokat
Péterfalvihoz képest Koncsik Anita, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Adatvédelmi és Információszabadság Programvezetője már sokkal keményebben fogalmazott. A jogvédő szervezet álláspontja szerint az aránytalan munkaerő-ráfordításra hivatkozás – amit az infotörvény 2015-ös módosítása, illetve a 2016 októberében életbe lépő végrehajtási rendelet tesz lehetővé – alaptörvény-ellenes, hiszen alkalmas arra, hogy elvegye az állampolgárok (vagy akár az oknyomozó újságírók) kedvét a közérdekű adatokhoz hozzáférés alapvető jogának gyakorlásától.
Függetlenül attól, hogy mint Kunetz Zsombor esetében, az orvosi kamaráról van-e szó vagy valamelyik önkormányzatról, állami vállalatról.
"Nonszensz vagy legalábbis képmutatás ezzel érvelni"
– mondta a TASZ szakértője, mert a közfeladat szerves része a közérdekű adatok közzététele, nem pedig valamiféle kegy vagy – ahogy Péterfalvi Attila is rámutatott – szolgáltatás.
Másrészt a közérdekű adatok java részét eleve közzé kéne tenni, vagyis az adatkezelők már mulasztásban vannak, amikor beérkezik egy adatigénylés, magyarázta Koncsik. Így van ez a MOK esetében is, hiszen hiába keresnénk a honlapon, mennyit keres Éger István, egészen véletlenül éppen az ő javadalmazása hiányzik a táblázatból.
Hasonló eset volt, amikor Habony Árpád festménybérlése miatt az Átlátszó kért ki olyan adatokat a Szépművészeti Múzeumtól, amelyeket a múzeumnak a vonatkozó törvények szerint fel kellett volna tüntetnie honlapján. Ennek ellenére a Szépművészeti kb. 500-600 ezer forintot számlázott volna ki az adatigénylésért.
Ugyanakkor mivel a 2016-os rendelet nem határozza meg pontosan, hogy mi minősül aránytalan mértékű munkaerő-ráfordításnak (illetve hogy az adatokat kezelő intézmények ezt a munkavégzést miként tartsák nyilván), ezért végső soron a jogalkalmazó önkényére van bízva, mit ért ezalatt. (Az infotörvény módosításának elfogadásakor a Transparency International (TI) Magyarország, a K-Monitor, valamint TASZ is arra kérte Áder Jánost, hogy ne írja alá a törvényt, helyette forduljon az Alkotmánybírósághoz. A köztársasági elnök végül szignózott.)
Sokféleképpen tudnak titkolózni
Az eddigi tapasztalatok szerint akkor élnek ezzel a lehetőséggel, ha "érzékeny témában" történik az adatigénylés. Az is jellemző, hogy üzleti titokra vagy arra hivatkozva tagadják meg az információk kiadását, hogy a kért adat egy későbbi döntés előkészítéséhez szükséges, mondta a TASZ szakértője.
"Titkolózni sokféle módon lehet, a kérdés az, hogy hagyjuk-e."
Szintén bevett érv, hogy nincs is náluk az adat vagy nem is közérdekű. A MOK válaszából viszont arra lehet következtetni, hogy elismerik az adatok közérdekűségét, és azt is, hogy kezelik azokat, mutatott rá Koncsik.
Kunetz Zsombor esete nem egyedi, az infotörvény 2015-ös módosítása óta több mint 30 esetben fordultak a NAIH-hoz, amikor egy közfeladatot ellátó szerv költségtérítést szabott ki a közérdekű adatigényléskor. Azonban az infotörvény módosítása után – de még az adatigénylésért kérhető költségeket külön szabályozó végrehajtási rendelet megszületése előtt – csak a "legbevállalósabb" adatgazdák mertek az aránytalan munkaerő-ráfordításra hivatkozva teljesen önkényes alapon pénzt kérni az adataikért.
Tették mindezt annak ellenére, hogy a bíróságok nem fogadták el ezt az érvelést.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nem sokkal az infotörvény módosítása után 3-5 millió forintot kért az RTL Híradótól, amikor az arra volt kíváncsi, mire költi a BKIK a kamarai hozzájárulást. De ez aprópénz ahhoz képest, amit a Magyar Posta kért volna Tóth Bertalan MSZP-s képviselőtől; az állami cég 68 millió forint ellenében tett volna eleget a politikus adatigénylésének.
Végképp eltörölni
Alaposan megváltozott a helyzet, mióta tavaly ősszel megjelent az infotörvény végrehajtási rendelete: egyre többen élhetnek a költségtérítés nyújtotta kibúvóval. Olyannyira, hogy már zajlanak az új költségtérítési szabályok alapján indított perek. Ítélet még egyik ügyben sincs ugyan, pedig a bíróságok ezeket a pereket soron kívül tárgyalják, vázolta a helyzetet Koncsik Anita. "A gyakorlat azonban sajnos azt mutatja, hogy sokan inkább megfizetik a kért költségtérítést. A TASZ arra biztatja az állampolgárokat, hogy pereljenek, és ehhez jogi segítséget is nyújt. A végső cél a módosítás eltörlése" – szögezte le Koncsik.
Kunetz kérésére a NAIH vizsgálatot indíthat az ügyben, ettől függetlenül az orvos nem fogja annyiban hagyni és bíróságra megy, hogy ingyen kaphassa meg a kért adatokat. Az adatigénylési perben a TASZ fogja képviselni az orvost, Koncsik Anita úgy saccolt, hogy ügyében előreláthatólag 4-5 hónap alatt születhet elsőfokú ítélet.
Kérdezett, etikai eljárást kapott
Az orvosi kamara packázása nem előzmény nélküli; néhány héttel korábban a MOK országos elnöksége etikai eljárás indított Kunetz ellen, valószínűleg a sajtóban tett nyilatkozataival húzhatta ki a gyufát. Azt azonban nem árulták el neki, hogy konkrétan mely mondataival van baj. Az orvos nemrég a hvg.hu-nak is adott egy interjút, amelyben egyebek között arról beszélt, hogy a kamara nem lép fel elég határozottan hálapénzes ügyekben.
Kunetz a hvg.hu-nak akkor azt mondta, hogy az eljárás a megfélemlítésről szól, és eleve már az is érdekes körülmény, hogy nem egy bejelentő tett panaszt ellene, hanem a kamara elnöksége. Szerinte egyértelmű, hogy azért nyomták fel az etikai bizottságnál, mert feltette azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolásáért most 88 ezer forintot kér a testület.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
