A Vertical "kulcsembere" nyomozói múltjáról

hvg.hu: Régóta nem nyilatkozott már a Vertical Invest-ügy kapcsán. Most miért vállalta a beszélgetést?

Klivinyi Zoltán: Először is azért, mert az elmúlt napokban olyan cikkek jelentek meg önöknél, amelyek a szokásos tévedéseket tartalmazzák, az összefüggéseket pedig csak homályosan villantják fel. Persze ez egy bonyolult, és ráadásul már öt éves ügy. Ezzel együtt örültem annak, hogy végre mások is meg mertek szólalni az ingatlan-hasznosító szövetkezetek mögött álló valódi tulajdonosok kilétéről. Tudom, hogy azok, akik a Duna Profit szövetkezet első fokú ítélethirdetésekor súlyos éveket kaptak, nagyrészt strómanok, vagy balekok voltak, és ártatlanul vannak a börtönben. Meglepve olvastam, hogy ők is szinte minden jogorvoslati lehetőséggel megpróbáltak élni, de hiába, mivel a bíróságon nem vették figyelembe érveiket. Hihetetlen, hogy azok, akik a szövetkezeteket kitalálták, és strómanjaik segítségével működtették, soha nem kerültek képbe, holott erre számtalan adat, információ és bizonyíték állt rendelkezésre. Mivel a Vertical Invest-ügyében is hamarosan megszülethet az első fokú ítélet, épp időben derült fény arra, hogy a Duna Profit mögött is ugyanazok a személye álltak, mint a Vertical Invest (VI), és a Pannon Unió Szövetkezet esetében is.

hvg.hu: Miért gondolja, hogy be tudja bizonyítani, hogy mások helyett ül – több emberrel együtt – a vádlottak padján?

K. Z.: Igaz, a szövetkezeteket irányító szervezett bűnözői kör kifejezetten erős rendőrségi, és egyéb kapcsolatokkal rendelkezett az események idején, és hamis tanúkkal, fenyegetéssel, és irányított rendőrségi eljárásokkal elterelték magukról a figyelmet. Az idők viszont változnak, és azok, akik 2002-2004 között koncepciós eljárásokat tudtak szervezni, mára meggyengültek. Sokuk más bűncselekmények miatt börtönben, egy részük szökésben van. Ezen kívül az eljárás során olyan szabálytalanságok történtek, amelyeket egy független bíróság nem hagyhat figyelmen kívül. Engem például meg sem vádoltak az egyik vádiratban szereplő bűncselekménnyel. Aztán senkit nem érdekelt az, kik és miért törtek be a XI. kerületi rendőrség nyomozóinak az irodájába, és onnan hogyan tűntek el a Duna Profit érintettségét igazoló akták? És miért nincs a nyomozati anyagban, a Rendőrségi Szervek Védelmi Szolgálatának erről szóló nyomozása? Illetve hogyan létezhet az, hogy a Fővárosi Főügyészségen tett írásos vallomásom elveszhet az iratanyagból?

hvg.hu: Mennyi idő után jött rá, hogy kik állnak a Vertical Invest hátterében, s hogy kapcsolódnak több másik szövetkezethez is?

K. Z.: Miután 2002-ben az Esti Hírlap Rt.-t (EH Rt.) létre hoztuk, napi kapcsolatba kerültem a Profit Credit Kft. tulajdonosaival és az ő kapcsolatrendszerükkel. Az Esti Hírlap eredeti megvalósítási terveit a Duna Profit korábbi elnökének Horváth Sándornak juttattuk el közvetítőkön keresztül, majd a Profit Credit Kft. (PC Kft.) tulajdonosai Tarkó Attila és Varga Csaba kerestek meg Szalmás Attila társaságában, hogy az Esti Hírlapba hajlandóak kb. 200 milliót befektetni. Én úgy tudtam, hogy a Duna Profit lesz a befektető, de végül az rt-t már a Profit Credit-tel hoztuk létre. Szalmás Attila elmondása szerint a PC a Duna Profit médiaügynöksége és egyik projekt cége volt.

hvg.hu: Nem kételkedett abban, amit ők mondtak?

K. Z.: Nem volt okom rá. Szalmás Attila azt is elárulta bizalmasan, hogy a Duna Profit mögött komoly befektetők állnak, akiket érdekel a média, mivel a szövetkezeteik sokat költenek reklámokra, és ideális, ha saját médiafelülettel rendelkeznek. Szalmás Attila bemutatott Dévényi Tamásnak, az egyik fő tulajdonosnak, aki, mint milliárdos vállalkozó kaszinó, fitneszterem és a Duna Profit egyik tulajdonosa volt ebben az időben. Ekkor én már a Penthouse magazin kiadója voltam, és az Esti Hírlap jogai is a tulajdonomba voltak, és valószínű azért kezdtek egyre jobban érdeklődni, mivel látták azt, hogy sikeresen működik a médiavállalkozásom.

Szalmással és Dévényivel annak ellenére sikerült hamar megállapodnom, hogy felhívtam a figyelmüket arra: az Esti Hírlap megvalósításához több százmillió forintra van szükség, ami nem térül meg hip-hop. Ők azonban megnyugtattak, hogy a pénz nem akadály. Később Szalmás Attila egyre több részletet árult el a szövetkezetük működéséről, és egyre több nevet említett, mint tulajdonost, többek közt Vass Lajosét is, akit „egyik nagyfőnöknek” titulált – és akit, mint most kiderült, a Duna Profit elítélt vezetői, Pákh László és Kelemen Tibor is egyik főnöküknek tekintettek. Az Esti Hírlap nyitópartiján egyébként mind ott voltak, és természetesen a lap, indulásától kezdve, közzétette a Duna Profit reklámjait, amelyek a Penthouse és a Love & Sorry hetilapunkban is megjelentek.

hvg.hu: Miért hozták létre a Vertical Investet, ha ott volt nekik a Duna Profit?

K. Z.: Elmondásuk szerint azért, hogy azon keresztül más ingatlan-beruházásokat valósítsanak meg. És amikor Szalmás megkérdezte, nem tudok-e megbízható embereket, akik az új cég vezetésében jó fizetésért részt vennének, ajánlottam nekik egy hölgyet, aki a lapcsoportnál dolgozott. A szövetkezet napi ügyeit minden esetben olyanok végezték, akik valóban szívvel-lélekkel és normális munkaviszonyban látták el feladatukat. Szalmás csak a vezetőket választotta ki, a többi alkalmazottat már hirdetésekkel toborozták.

hvg.hu: Mikortól váltak gyanússá a dolgok?

K. Z.: Abban, hogy a Duna Profit a Vertical Invest tulajdonosa, egészen addig nem láttam semmi különöset, ameddig Szalmás Attilát le nem tartóztatták 2003 tavaszán. Akkor sok érdekes infót kaptam, de mivel a másik munkám kapcsán az USA-ban tartózkodtam, sok mindenről nem tudtam. Tarkó Attila arról tájékoztatott, ő veszi át Szalmás szerepét, és ő fog intézkedni mindenben, így az Esti Hírlap ügyeiben is, mivel az igazi tulajdonos, Dévényi nagyon elfoglalt. Ő akkor indította az A’1 Fitnesz termeit és a Budapest Casinót a West-End-ben. A napi teendőket pedig unokatestvére, a PC másik tulajdonosa, Varga Csaba intézi majd. Egyes döntéseiket – többek közt a napilap ingyenes osztogatását, ami nem szolgált más célt, mint szövetkezeteik reklámozását – értelmetlennek és veszteségesnek tartottam, ezért lemondtam az EH Rt-ben addig betöltött elnöki pozíciómról. Helyemet Valencsik Ferenc vette át – és eladtam a cégben lévő tulajdonrészemet.

hvg.hu: Ekkor még nem akart a hatóságokhoz fordulni?

K. Z.: Mégis kikhez? Dévényi barátaihoz a rendőrségnél, vagy Szűcs Attila jól megfizetett nyomozóihoz? Tudom, most kicsit keményen fogok fogalmazni, de ön nem tudja itt kikről, és miről van szó. Ezek az emberek „érinthetetlenek”. Szalmás minden esetben Vass Lajosra hivatkozott, ha valaki esetleg eltévedne a későbbiekben, és véletlenül rájuk terhelőt mondana. „Lajos lemészárolja a „birkákat!” – közölte többször is. Egyébként ezt nem kellett jelentem a hatóságoknak, mivel egy érdekes szófordulattal azt is mondhatnám, ebben az esetben éppen én voltam az. Ugyanis az amerikai kormány megbízásából a pénzmosás olyan elkövetőit kellett felderítenem, mint például Szalmás Attila, akinek a testvére az Egyesült Államokban él. Attila rendszeresen utalta ki neki a Duna Profitból ellopott milliókat. De ő csak az egyik célszemély volt.

Most egy hihetetlennek tűnő dolgot fogok megosztani önnel: el tudja azt képzelni, milyen, amikor a szolgálatok egymásra nyomoznak? Biztosan nem, és biztosan csak mesedélutánnak tartja a következőket. Képzelje el, mit éreztünk, amikor több hónapos fedett nyomozói beépülési folyamat után kiderült számomra, hogy a másik oldalon nemcsak bűnözők, hanem azokat kiszolgáló rendőri vezetők is állnak, és Szalmás Attila ugyanolyan ügynök, mint én, csak ő a magyar hatóság embere, akinek a feladata a pénzgyártás, és a korrupt rendőrség által védett maffiózókhoz közelítő veszélyek elhárítása. Ez a szomorú valóság. Attila most egyébként a Konzumbank-ügyben vádlott, ha jól tudom, 1,3 milliárd forint eltűnése miatt.

hvg.hu: Ön fedett nyomozóként teljesen tehetetlen volt velük szemben?

K. Z.: Az amerikai hatóságok, amelyeknek öt évig dolgoztam, többször felvették a kapcsolatot a hazai nyomozati szervekkel, kénytelenek volt igazolni státuszomat. Nem akarták ezt kitálalni, de azt sem engedték, hogy a korrupt magyar rendszer kiszolgáltatottja legyek. Ettől fogva viszont még bonyolultabbak lettek a dolgok. Az egyik központi rendőri szervnél például olyanok kaptak hivatalos igazolást arról, hogy mi a feladatom, akikre éppen dolgoztunk. Na, talán így már nem is olyan meglepő, miért tartóztattak le engem a schwechati reptéren, amikor is a bécsi amerikai helyettes konzul társaságában utaztam volna az Egyesült Államokba folytatni a munkámat. Ma már nem foglalkoztat a dolog, ez benne van ebben a szakmában, csak az nincs benne, ha az egyik kormány tisztségviselői, akiknek a nemzetközi bűnüldözés elvileg közös érdekük, átverik a másik kormány képviselőit. Ez tipikusan magyaros módszer, ezért burjánzik itt a korrupció.

hvg.hu: A KPHM vagy a Duna Profit kapcsán elítélt emberekkel felvette a kapcsolatot?

K. Z.: Az önöknél megjelent cikk után, igen! Megkerestem Pákh László ügyvédjét, aki elmesélte, hogy védence mindent megpróbált, hogy bizonyítsa igazát a Vas Megyei Bíróság előtt, a Duna Profit büntetőperében. Pákh és Kelemen is előadta a bíróságon azt, amit már korábban is hangoztattak, hogy őket megvezették, megfenyegették, és kényszerítették. Vass Lajost, és Szalmás Attilát nevezték meg, akik a Vertical Invest mögött is álltak. A KPHM-es Kurkó Gergely pedig magánnyomozó megbízásával próbálta akkoriban kideríteni, kik állhatnak a Duna Profit és a Vertical mögött. A XI. kerületi kapitányság nyomozói – úgy tudom – át is vették az erről szóló dokumentumokat a KPHM-es fiúk kecskeméti letartóztatásakor, de ezek az iratok érdekes módon eltűntek.

hvg.hu: Kell tartani a valós irányítóknak mondott emberek bosszújától?

K. Z.: Valószínűleg igen, még ha nem is az esetleges fizikai retorziótól. Akiket említettem az előbb, tulajdonképpen jó katonaként végrehajtották az utasításokat. Én a nemzetközi bűnügyi együttműködésben bízva végeztem a dolgomat, a végén mégis letartóztattak, mint a Vertical-ügy felbujtóját, amit egy „humánus likvidálásnak” tartok. Azok, akik az „érinthetetlenek” ellen eszélnek, mindenképp rosszul járnak. Esetemben a bátorság mellett egy speciális helyzet kellett ahhoz, hogy mindezeket elmondjam. Mert mi a jobb? Ha a bíróságon nem teszek vallomást, és várom, hogy a bíró a nyomozás során megfélemlített tanúk, a rendőrség, és az ügyészség szándékosan félre vezető adathalmaza alapján majd a látszatra hagyatkozva hozzon ítéletet, vagy kockáztatva az életemet ismét nyilvánosságra hozzam a háttérszereplők kilétét? Amit már egymást sem ismerő, de hasonló helyzetbe került emberek egyformán adnak elő különböző eljárásokban. Ez talán bizonyosságot hoz, és egyszer az életben egy ilyen ügyben is kiderül végre az igazság. Amitől a legjobban félni kell, az, hogy az igazságszolgáltatás rendszere akkor is a mundér becsületét védi, ha 100 százalékosan bebizonyosodik, hogy tévedés történt egy eljárás során.

hvg.hu: Sokan nem hisznek az Ön ártatlanságában. Mit szól ehhez?

K. Z.: Az, ami öt éve történt, ma már egy rossz álom. 2003-ban, amikor Ausztriában voltam fogságban két hónapig, az amerikai kormány képviselője két-háromnaponta meglátogatott a bent, és megnyugtatott, hogy ez a munkámmal jár – amit tudtam is – de ez egy speciális helyzet, amit majd megoldanak, mert a magyar hatóságok ezt biztosan nem gondolják komolyan. Úgy látszik, tévedtek. Azt szokták mondani, mindenki ártatlan, ameddig a bűnösségét a bíróság ki nem mondja. Hát, nálunk ez sem így van, mert én már akkor bűnös voltam, amikor még egy nyomozati cselekmény sem történt, ugyanis idézés nélkül rögtön körözni kezdtek. Majd kikiáltottak milliárdos csalónak, csak azt felejtették el a rendőrök, hogy egy idő után, kiderül, kik a valódi bűnösök és hol vannak az eltűntetett milliárdok. Már 2003-ban megmondtuk, hol kell keresni, csak éppen egyik hatóság sem foglalkozott azzal, hogy vissza is szerezze a károsultak pénzét. Hogy miért, azt mindenkinek a képzeletére bízom. Én csak azt sajnálom, hogy az igazi bűnösök helyett ártatlan emberek is a vádlottak padjára kerültek.