Sorostól nem kért pénzt, Antall megharagudott rá - interjú Márer Pál közgazdásszal

Magyarországnak volt a legjobb híre, a legnagyobb presztízse a régióban a rendszerváltás idején, de azóta elherdálta óriási előnyét - mondja az amerikai-magyar Márer Pál, aki a rendszerváltás idején gazdasági szakemberként vállalt aktív szerepet. Magyar és külföldi közgazdászok közös munkájával szerette volna segíteni az átalakulást, de ez az álma csak részben valósult meg.

Sorostól nem kért pénzt, Antall megharagudott rá - interjú Márer Pál közgazdásszal

HVG360: Az első pillanatban kirohant az országból, amint lehetett. Annyira nem találta itt a helyét?

M. P.: Osztályidegen voltam a kereskedő szüleim révén. Nem vettek fel az egyetemre, nem volt itt jövőm. November 7-én azonnal nekiindultam. Öt napig gyalogoltam a csonka lábammal, amíg halálos fáradtan megérkeztem Ausztriába.

HVG360: Csonka a lába? Nem látszik.

M. P.: A bal lábfejemet vesztettem el egy villamosbalesetben 11 éves koromban.

HVG360: Ön ott felépítette a karrierjét, és egy idő után Magyarország és a régió gazdaságának legelismertebb szakértői között tartották nyilván. Hogy jutott odáig?

M. P.: A doktori disszertációmat a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokról írtam. Kimutattam, hogy a háború utáni első évtizedben a Szovjetunió alaposan kizsákmányolta Magyarországot is. Nagyjából annyit vett ki az érdekszférájába került országokból, amennyit az amerikaiak a Marshall-tervvel adtak Nyugat-Európának. 1956 után azonban már Magyarország volt az üzleti kapcsolatok „nyertese”. Olcsón kaptuk a nyersanyagot, viszonylag jó áron adtuk el a szovjeteknek a termékeinket. De hosszabb távon ennek katasztrofális hatása volt, mert szovjet felvevőpiac miatt nem volt versenykényszer, és az ország gazdasága egyre versenyképtelenebb lett a világpiacon.