Péterfy Gergely: Erőd

A hetvenes évek végétől a kétezres évek elejéig a Bartók Béla úton laktunk, illetve a periódus vége felé én már elköltöztem, de az élet centruma ettől még a Bartók Béla úti lakás maradt a Simplon-ház harmadik emeletén, a Bartók mozi fölött, amely a kilencvenes évektől megszűnt mozi lenni, csak üzlethelyiségként vegetált, 100 forintos bolt, csecsebecseárus, ilyesmik ütöttek benne tanyát, meg egy időre valami kocsma is, a régi büfé helyén volt a söntés, vagy a ruhatár helyén, már nem emlékszem, csak a meghökkenésre, milyen brutálisat tud rúgni a dolgokba az idő.

A ruhatárban a nyolcvanas évek elején még polgári nagymamák dolgoztak, szép, háború előtti hajakkal, úgy rémlik, nemcsak a Bartók moziban, hanem szerte a városban az Erkel Színháztól az Operán át a Lukács fürdőig, még sosem néztem utána, de mintha a rendszerben lett volna egy ilyen titkos mellékösvény a deklasszáltaknak, amellyel fizetéskiegészítéshez jutottak, titkos bánat ülte meg ezeket a ruhatárakat, bánat és dac és egy előző világkorszak nyelve, ezért is volt különösen fájdalmas, hogy ebbe a szimbolikus térbe türemkedett be valami tramplian hétköznapi.