Hol vannak a bevándorlásellenes EU-vezetők, Orbán úr?

Az európai parlamenti választások után mi jövünk, higgadtan, nyugodtan, visszafogottan – ígérte Orbán Viktor egy évvel ezelőtt Tusnádfürdőn. Ez a magabiztosság fordult pánikba, amikor a magyar kormányfő számára kiderült: legnagyobb brüsszeli ellenfelének reális esélye lehet az Európai Bizottság vezetésére. De vajon milyen értéke van a május 26-ai EP-választáson elért, Orbán szerint „történelmi győzelemnek”, ha az épp elég arra, hogy Frans Timmermans elnökké választását többedmagával megakadályozza?

Amilyen nehezen született meg a brüsszeli személyi alku, annyira nehéz eredményt hirdetni arról, rövid és hosszú távon ki nyer és ki veszít a többszöri nekifutásra összetákolt megállapodással. Az uniós állam- és kormányfők az Európai Bizottság elnökének a néppárti német védelmi minisztert, Ursula von der Leyent ajánlják az EP figyelmébe. A Tanács elnöki posztjáról dönthettek a képviselők nélkül is, ezt a posztot Charles Michel belga kormányfő veszi át a liberálisok táborából. A szocialisták pedig az Európai Parlament elnökét és az unió kvázi külügyminiszterét adhatják.