Miért nem volt elég a tabudöntés Netanjahunak?

Nem végződött igazán jól Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő számára az a múlt heti nap, amikor sajtókonferencián bejelentette, hogy országa annektálja a Jordán folyó völgyét, ha a keddi parlamenti választás után ő újra megpróbálkozhat a kormányalakítással. Röviddel később ugyanis Asdód déli kikötővárosban éppen egy kampánygyűlésen vett részt, amikor megszólaltak a szirénák, és a testőrei a kormányfőt gyorsan el is távolították a helyszínről. Két rakétát lőttek ki a Gázai övezetből, de a Vaskupola védelmi rendszer mindkettőt hatástalanította.

Ciszjordánia bekebelezésének belengetése a választás előtt nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy Netanjahu Likud párttömörülése szavazatokat csenjen el az ultranacionalista és ortodox pártoktól. A kormányfő azt remélte, hogy egy megerősödött Likud nagyobb eséllyel lesz képes stabil jobboldali kormányt alakítani. Ez azonban végül nem sikerült nekik.

Izraelben – példa nélküli módon – az áprilisi választás után alig fél éven belül azért kellett újra az urnákhoz szólítani a szavazókat, mert Netanjahu legutóbbi koalíciós próbálkozása kudarcot vallott. Az Avigdor Lieberman vezette Jiszrael Bétenu nacionalista-világi párttal ugyanis nem tudtak megegyezni az ultraortodox vallásos zsidók katonai szolgálat alóli felmentésének a korlátozásáról. Márpedig a felmentés fenntartása fontos a vallásos pártoknak, Netanjahu szövetségeseinek. Az összesen 13 éve hatalmon lévő és remek taktikus hírében álló kormányfő mindenáron hivatalban akar maradni, mert így jóval nagyobb eséllyel úszhatja meg a büntetőeljárást három korrupciós ügyben is. Rebesgetik – és Netanjahu sem cáfolta –, hogy a megfelelő parlamenti többséggel törvényt fogadtathatott volna el a hivatalban lévő miniszterelnök mentességéről.