Fideszes fideszesnek farkasa: miért lett ennyi lázadó, saját pártja ellen induló kormánypárti jelölt?
Mennyire hozza zavarba a kormánypárti érzelmű választókat, ha két fideszes jelöltet találnak a szavazólapon? És melyikre voksolnak majd: a pártközpont akaratát szimbolizáló pártlogós jelöltre vagy arra, aki ezzel szembeszállva szeretne változást? Az október 13-i önkormányzati választásnak egyebek mellett ez is nagy kérdése lesz, minden korábbinál több helyen indulnak ugyanis egymással szemben az addig azonos oldalon ülők.
„Olyan ez, mint a fociban, ahol egy-egy posztra több játékos is rendelkezésre áll, és az játszik, aki jobbnak bizonyul”
– így magyarázta a hvg.hu-nak a minap Horváth Tibor, a Szabolcs megyei Nagykálló fideszes alpolgármestere, hogy miért indul a városvezetői posztért a 2004 óta hivatalban lévő polgármesterrel szemben, akit a pártközpont akaratára indít újra a Fidesz.
Bár sokáig úgy tűnt, hogy az így végül rebellisként induló alpolgármester lesz a kormánypárt jelöltje, a magyarázat, amiért mégis a régi elöljáró lett/maradt az, tökéletesen rávilágít az országosan sem ritka jelenség hátterére. A polgármester melletti érv ugyanis az volt, hogy „szükség van az állandóságra”. Lefordítva: ha nem a régi polgármestert indítják, akkor az megsértődhet, és függetlenként ringbe szállva, általános ismertségének köszönhetően elviheti a kormánypárti szavazatokat.