Különös fénytörésbe kerülnek a szerelmes levelek, ha egy náci küldi őket

A levélírás ma digitális vállalkozás. Arctalan bitek és byte-ok mennek a cybertérben szervertől szerverig, olvasódnak majd törlődnek, s ha meg is őrződnek valahol egy pendrive-on, egy cloudban, személytelenek. Nem is olyan régen a levélpapír, a kézírás, a boríték, a postai út már a tartalomtól függetlenül is sokat elárult – s egy fiók mélyén, ládikában, szalaggal átkötve-megőrizve kortörténeti lelet.  Egy ilyen csomag tartalmával ismerkedhettem meg Berlinben.

„Éjfél van. Te már biztosan alszol, és tán álmodsz is. Egyedül vagyok, zenét hallgatok a rádióban, és úgy érzem, Veled vagyok. Rám mosolyogsz, s ajkaid is mintha megmozdulnának álmodban, talán szólsz is hozzám. Megsimogatlak, aludj csak nyugodtan, jövök majd hozzád. Nem most, de jövök. Holnap reggel, amikor felébredsz, talán majd érzed, hogy álmodban Veled voltam. Csókot lehelek a szádra, aludj, szerelmem. A Te Hansod.”

Ugye, milyen szép, szerelmes szavak. S ha hozzátesszük, hogy a levél címzettje, a 18 éves Marianne a türingiai Erfurtban alussza álmát, amit vőlegénye, a 23 éves Hans a franciaországi Metz városából őriz, még ébren a vágyakozástól, s úgy veti papírra sorait, egy szép és tiszta kapcsolat képe bontakozik ki az olvasó előtt. Berlinben ismerkedtek össze, s rövid együttlét után a levél a kapocs közöttük. Egy másik levélben a féltés szól Hansból:

Kislány, ne dolgozz sokat, ne terheld túl magad. Vigyáznod kell magadra, hiszen előbb-utóbb majd anya leszel, én kis asszonykám. Ha még többször fájni fog a fejed, menj orvoshoz

– óvja akkor még csak leendő feleségét és majd megszületendő fia anyját Hans.

A képet a levelek keltezése, kézbesítésének útja-módja, a feladó tartózkodási helye, s a levélíró e helyen történő tartózkodásának indoka teszi teljessé. A leveleket a német tábori posta juttatta el a címzetthez, a feladó, Hans S., a Waffen-SS altisztje, s a franciaországi tartózkodás oka a szomszéd ország lerohanása, a német megszállás volt.