Itt az új anyag, amely forradalmasíthatja a napelemgyártást
Új anyagokkal jelentősen növelhetők a napelemek celláinak hatékonysága. Elterjedésük forradalmat jelentene a napenergia hasznosításában, a szilikonalapú panelek ugyanis lassan elérik teljesítőképességük határát.
A tudományos felfedezések jelentőségének felismeréséhez olykor másfél évszázad is szükséges. Így történt ez a perovszkit kristályokkal is. A kalciumból, titánból és oxigénből álló ásványt 1839-ben fedezték fel az Urál hegységben, és nevét Lev Perovszkij orosz mineralógusról kapta.
A hasonló szerkezetű ásványok csoportja ma már vagy négyszáz tagot számlál, és bőségesen előfordul a természetben. A figyelem 2006-ban irányult az ásványokra, amikor Mijaszaka Cutomu japán kutató rájött arra, hogy egyes perovszkitok félvezetők, és különösen alkalmas alapanyagai lehetnek az új típusú napelemek és -kollektorok alapegységeinek, a celláknak.
A perovszkit jelenleg a fotovoltaikus technológiai kutatások kedvenc anyaga, mivel a kristály olcsó, hatékony, rugalmas és félig átlátszó. A fejlesztések egyik központja az Oxford Egyetem, ahol Henry Snaith vezetésével 2012-től kezdtek perovszkitcellákkal kísérletezni.
Hamar elérték a 10 százalékos hatékonyságot, ami azt jelenti, hogy a panel ekkora mértékben alakítja át a napfényt elektromos árammá. Snaith cége, az Oxford PV mára laboratóriumi körülmények között elérte a 22 százalékos teljesítményt, ami a hagyományos, szilíciumalapú napelemek mai hatásfokával egyenlő. Az Oxford PV és a hasonló kutatásokat végző lengyel Saule Technologies azt tervezi, hogy hamarosan megjelenik a piacon a perovszkitalapú napelemekkel.