Velence a korrupció miatt úszott, most meg nem örülnek a szelfiknek

Már csak alig több mint két évet kell várni, és a velenceiek elfelejthetik a minap töményen megtapasztalt vészhelyzeteket. Nem kell majd szirénaüvöltésre riadni bármelyik napszakban, elővenni a gumicsizmát vagy a hónaljig érő vízhatlan nadrágot, libasorban araszolni a tereken imbolygó pallókon. 2021 végétől vigyázni fog rájuk a vizeket szétválasztó Mózes, vagyis az a gátrendszer, amely megvédi őket a tengerártól.

Ez a vágyálom. A valóság az, hogy a Velencei-lagúna lakói legutóbb brutálisan szembesültek az áradattal, amelyet még akkor is a visszafogott „acqua alta”, azaz magas víz néven tisztelnek, ha már beömlik az ajtajukon. Bár az eddig mért legmagasabb vízállás továbbra is az 1966-os katasztrófa idején regisztrált 194 centiméter, a november 12-éről 13-ára virradóra éjjel bezúdult tengerár csak hét centivel maradt el ettől. Az pedig igazi negatív rekord, hogy a város egyes részei – olykor a 80 százaléka – nem néhány óráig vagy egy napig álltak víz alatt, mint az régebben megszokott volt.

Velence drámája: amikor minden rossz összejön

Egyre gyakoribbak lesznek a Velencét elöntő árvizek, és a tervezett, ám kínos lassúsággal épülő gátrendszer sem lehet alkalmas arra, hogy megmentse a részben cölöpökön álló olaszországi várost.

Majdnem egy hétig mindennap „acqua alta” volt, vagyis 80 centinél magasabbra emelkedett a Velencét átszelő Canal Grandéhoz hatóránként érkező dagály, elárasztva a legmélyebben fekvő területek közé tartozó Szent Márk teret is. A víz elöntött számos templomot (köztük a város évezredes jelképének számító Szent Márk-bazilikát), betört szállodákba, üzletekbe, vendéglőkbe, lakásokba, hajókat, vízibuszokat, gondolákat tett tönkre.