Az őslakosok bölcsessége segíthet enyhíteni a globális felmelegedést

A klímaváltozás leginkább az őslakos közösségeket érinti, noha az okaihoz ők maguk járulnak hozzá a legkevésbé. A földtől függő megélhetésük, egykori gyarmatosításuk és társadalmi kirekesztettségük miatt különösen érzékenyek a környezeti változások kedvezőtlen hatásaira. Sérülékeny helyszíneken élhetnek, például őserdőkben, kisebb szigeteken, nagy magasságokban és sivatagok peremén.

Öko­szisz­témájuk változására ők is reagálnak – a helyi tudásra, a hagyományos gyakorlatokra és a tudományos vívmányokra egyaránt támaszkodnak életmódjuk kiigazításában és a helyi erőforrások kezelésében. Azon túl, hogy alkalmazkodnak a sajátos körülményeikhez, oly mértékben enyhítik a globális felmelegedést, hogy abból mindenkinek előnye származik.

Az őslakos közösségek régóta az erdőirtás, az ásvány-, olaj- és gázkitermelés, valamint a monokultúrák terjedése elleni küzdelem élharcosai. Ellenállásukkal megakadályozzák a  föld­használatból eredő szénkibocsátást, és szinten tartják vagy növelik a megkötött szén mennyiségét.

A hagyományos gya­korlatok és földhasználati módok megóvják a biológiai sokféleséget, fenntartanak számos ökoszisztéma-szolgáltatást, továbbá megőrzik a gazdag kultúrákat és a hagyományos életmódokat. Az őslakosok földjei, valamint a közösségi tulajdonban lévő földek a teljes szárazföldi terület 18%-át teszik ki, ebbe beletartozik legalább félmilliárd hektár erdő (a Föld erdőborításának 14%-a). Ezek az erdők 37,7 milliárd tonna szenet tárolnak.