„Magyarország hetek alatt éveket lépett előre olyan meghatározó területeken, mint az orvostudomány, sugárzásmérés, biológia, fizika, vagy a meteorológia” – Kapu Tibor, a második magyar kutatóűrhajós háromnegyed év után érkezett vissza Budapestre, hosszas kiképzések és a tervezettnél hosszabbra nyúlt űrutazás után.
Magyar zászlót lobogtatva, mosolyogva, integetve érkezett meg Budapestre Kapu Tibor, a második magyar kutatóűrhajós, aki a Magyar Légierő gépével landolt Ferihegyen hétfőn délelőtt. A 33 éves, gépészmérnöki végzettségű Kapu Tibor – akit több mint kétszáz jelentkező közül választottak a Magyar Űrhajós Programba – csaknem három hetet töltött a Földtől négyszáz kilométeres magasságban, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén, az első magáncég, az Axiom által szervezett küldetésen (Ax-4).
Az Ax-4 legénysége – az amerikai Peggy Whitson parancsnok, az indiai Subansu Sukla, a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski és Kapu – a SpaceX óriási hordozórakétájával (Falcon-9) és a Crew Dragon űrhajóval utazott, számos halasztás után. Végül június 25-én startoltak, és bár eredetileg két hetet szolgáltak volna az ISS fedélzetén különböző kísérleteket végezve, az újabb halasztások miatt végül csaknem három hét után, július 14-én térhettek vissza a Földre.
Hétfőn a Liszt Ferenc repülőtéren a magyar űrprogram, a HUNOR csapata fogadta Kapu Tibort – szintén magyar zászlókat lengetve -, a fogadóbizottságban ott volt Cserényi Gyula tartalékos kutatóűrhajós és Farkas Bertalan, aki az első magyar volt az űrben.
Kapu Tibort a repülőgépről egyenesen a mikrofonállvány elé kísérték, közel egy órán keresztül válaszolt újságírók kérdéseire a tűző napon, a felszálló gépek zúgásától kísérve.
„Pár perce állok csak magyar földön, de tudom, hogy nagyon sok minden megváltozott, amióta elutaztam” – kezdte beszédét az újonc űrhajós, aki szerint Magyarország ma büszkébb, kíváncsibb, fejlettebb és meghatározóbb, mint nyolc hónappal ezelőtt.
Ma egy kicsit egyenesebb a hátunk, kicsit magasabbra emeljük a tekintetünket és egy kicsit jobban csillog az arcunk is.
A küldetése és az ISS-en végzett kísérletei szerinte azt bizonyítják: ahogyan egy nyíregyházi srác eljutott a világűrbe, úgy egy kis ország is alkothat nagyot a világ legnagyobb kihívásokat rejtő tudományterületein.
Nem kell hozzá semmi más, csak kitartás, alázat, találékonyság és némi szerencse. Egy szóval: magyarnak kell hozzá lenni.
Kapu Tibor háláját fejezte ki a HUNOR csapatának és társának, Cserényi Gyulának is a támogatásért. Cserényivel egyébként annyira összebarátkoztak a közös kiképzés alatt, hogy Houstonban – ahol az utolsó kiképzést kapták – már ő vigyázott Cserényi gyerekeire is, és nekik köszönhetően egy percig sem érezte magát egyedül.
Kapu nem zárta ki egyébként, hogy ha lesz harmadik magyar űrhajós, az Cserényi lesz, mivel ők ketten teljesen azonos kiképzésben részesültek, „minden, amit én tudok, azt ő is tudja”, és ez is hatalmas segítséget jelentett, mivel Cserényi is ott volt abban a houstoni csapatban, akik segítettek neki a különböző kísérletekben.
Az Ax-4 legénysége összesen hatvan kísérletet végzett az űrállomás fedélzetén, amiből huszonötöt magyar kutatóintézetek készítettek elő.
„Elmentünk vizsgázni a hosszútávú űrutazásból, megkaptuk a kérdéseket és megválaszoltuk azokat” – összegezte a kísérleteket az űrhajós, ezek sikerét pedig azzal érzékeltette, hogy Magyarország hetek alatt éveket lépett előre olyan meghatározó területeken, mint az orvostudomány, sugárzásmérés, biológia, fizika, vagy a meteorológia. Nem kevés büszkeséggel említette, hogy a magyar kísérletek sikerességi rátája meghaladta a NASA által végzett vizsgálatokét, amit az ISS legénysége is megsüvegelt.
A kísérletek közül kiemelte a magyar sugárzásmérőket (dozimétereket), amelyekkel bizonyították, hogy képesek vagyunk a korábbiaknál kisebb és hatékonyabb műszereket készíteni. És bár ez még csak egy technológiai demonstráció volt, ennek is óriási a jelentősége, mivel
az űripar piacán akkor van értéked, ha bizonyítani tudod, hogy az eszközöd odafönt is működik.
Ezen kívül többek között búza, retek és paprika termesztésével is kísérletezgettek, ami szintén fontos a hosszabb távú űrutazások megalapozásában.
Az újságírók a kísérletek mellett a személyes élményeiről, a fizikai és lelki megterhelésről is kérdezték a „második magyart”.
Az első benyomás a káprázat
– felelte Kapu a HVG kérdésére, hogy mi volt az első gondolata, amikor először nézett le az űrből a Földre. A felbocsátás után tíz perccel pillantotta meg a bolygót, az első élménye az volt, mennyire fényes és színes a Föld. De az igazán érzelmes pillanat az volt, amikor Magyarország felett repültek el.
Szintén újságírói kérdésre válaszolva osztotta meg azt is, hogy voltak, akik féltették őt, hogy ott marad – legalábbis lélekben -, „de végül még nagyobb motivációval és tűzzel jöttem vissza”.
Hogy milyen váratlan helyzetekkel szembesült az űrállomáson? A kérdésre mosolyogva mesélte, hogy egyszer hamis tűzriadó volt az ISS-en. Mint kiderült, a füstdetektor annyira érzékeny, hogy amikor egy teherűrhajó dokkolt az űrállomáshoz és a legénység letörölgette a poros ablakokat – jobb fotók reményében -, már a felszálló por is elég volt ahhoz, hogy aktiválja a riasztót.
Előfordul az ilyesmi – érzékeltette, hogy a legénység mennyire profin kezelte a helyzetet (az ISS-en ekkor összesen tizenegyen teljesítetek szolgálatot): a gyakorlatozások során „a legtöbb időt a legritkábban előforduló helyzetek kezelésével töltötték”, szinte minden váratlan helyzetre felkészítették őket és akár százszor is begyakoroltatták velük az ilyenkor szükséges protokollokat.
Kérdezték az elhíresült poggyászáról is: a magyar zászló mellett két-két tubus Erős Pistát és Piros Aranyat is vitt magával az útra, ami némi magyarázatra szorult – azon túl, hogy az űrhajósok elszigeteltségét mindig segítenek oldani a hazai ízek. Az ISS-en szolgálni ugyanis többek között azzal jár, hogy eldugul az ember orra, kevésbé érzi az ízeket, miközben persze mindenki igyekszik változatosabbá tenni az étrendjét. Ezért aztán az asztronauták előszeretettel visznek magukkal csípős ételeket. Rá is mentek a magyar ízekre, olyannyira, hogy a magyar csípőspaprika napok alatt el is fogyott.
Több más érdekesség is kiderült a sajtótájékoztatón, például az, hogy meglepő módon szinte alig látott valamit a világűrből. Az ISS ugyanis olyan pozícióban keringett a Föld körül, hogy nyolc napig például állandóan sütötte a Nap, és mivel az ablakai pedig a Föld felé néztek, így vagy semmit nem láttak, vagy csak a Földet – a csillagokat vagy a Tejútrendszert szinte alig.
Gyakorlatilag többet látott világűrből a Dragon kis ablakaiból, mint az űrállomásról. A Dragon ugyanis, mint megtudhattuk, úgy forog az űrben, hogy a napelemei mindig a Nap felé nézzenek, az antennái pedig egy közeli műhold felé irányuljanak, így volt alkalma például a Holdat is megcsodálni.
Ami viszont számára is meglepő volt, amint az ablakból próbálta kémlelni a világűrt, az a műholdak elképesztő száma. Szinte nem volt olyan pillanat, amikor ne húzott volna el a közelben egy-egy műhold, ami bár csodás látvány, egyben elgondolkodtató is – ezzel arra célzott, hogy a „mega konstellációkba” rendeződött műholdak ma már tízezerszámra árasztják el a Föld körüli pályát (mellesleg nem kevés űrszemetet és fejfájást okozva az űrkutatók és az ISS irányítói számára is).
Ami pedig a legjobban hiányzott neki odafönt – a hazai ízek mellett -, az a zuhanyzás volt. Az űrállomáson ugyanis a súlytalanság miatt viszonylag korlátozottak a mosakodási lehetőségek, ezt nedves törlőkendőkkel oldják meg, ami azért nem az igazi.
És persze nem kárpótolhatta az a hatalmas csobbanás sem, amivel az űrhajó visszatért – egyenesen az óceánba.
Ez hozta számára az igazi megkönnyebbülést, mármint a visszaérkezés. Bár fizikai értelemben pont fordítva történt: voltaképpen „elnehezültek”, a súlytalanságból visszazökkenve azt érezhették, amíg az óceánban hánykolódtak – mielőtt kihalászták őket -, hogy minden porcikájuk nehezebb, mint odafönt.
Ahogy ringatóztak az óceánban a mentőcsapatra várva, a karjaikat próbálták emelgetni a kabinban, konstatálva:
milyen érdekes, hogy leesnek maguktól.
Az adaptáció eltartott egy darabig, ami érthető azok után, hogy visszatéréskor vagy tíz órát töltött feküdve, szinte mozdulatlanul, az üléshez szíjazva.
Még a sétálást is szoknia kellett, mert „az elején egy kicsit még jobbra húzol”, de aztán gyorsan visszarázódott, és már javában tervezgeti élménybeszámoló országjárását, a kísérletek elemzését, a világűr felfedezéséhez vezető újabb utak kikövezését.
Nyitókép forrása: HVG / Veres Viktor
Bár Donald Trump volt a házigazda, Vlagyimir Putyin tartotta kezében az amerikai és orosz elnök alaszkai csúcstalálkozóját. Moszkva helyzeti előnybe került, és korlátlanul folytathatja háborúját, amíg annak felelősségét Kijevre tudja hárítani.
Februárban a hírhedt, összeveszésbe torkolló találkozón a Fehér Házban szóvá tették, hogy az ukrán elnökön miért nincs öltöny.
Donald Trump a kritikusait szidja az oldalán, miközben készül a tárgyalásra Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel.
„Állnak már az úttörősátorak, de ti mindig legyetek bátorak” – szóviccelt Geszti.
Tíz éve kapcsolták hálózatra az első piaci alapon, uniós támogatás nélkül épített napelemes erőművet.
