Össztűz zúdult a háborús bűnösökkel barátkozó új Nobel-díjas íróra
Legutóbb a Frankfurti Könyvvásáron nevezték hazugságnak az osztrák Peter Handke egész életművét. De az amerikai írószövetségtől kezdve az albán miniszterelnökig sokakat megdöbbentett, hogy egy olyan író kaphatja meg idén a Nobel-díjat, aki tagadja a srebrenicai népirtást és gyászbeszédet mondott a szerb diktátor, Slobodan Milosevic temetésén.
„Micsoda nap! Boldog nap, legalábbis az osztrák irodalom, egyáltalán az irodalom számára!”
Ezt a közleményt adta ki az osztrák államfő, Alexander Van der Bellen arra a hírre, hogy a 76 éves Peter Handke - a lengyel Olga Tokarczukkal megosztva - irodalmi Nobel-díjat kapott.
A hivatalos lelkesedés elnyomta az osztrák fanyalgók hangját. A külföldön elismert osztrák íróktól az osztrák olvasók, leszámítva a vájt fülűeket, idegenkednek, sőt hazaárulónak, kritikai leleplezéseik okán a saját fészkükbe piszkolóknak tartják őket. Ebbe a körbe tartozik a halála után elfogadott Thomas Bernhard, a 2004-ben első osztrák íróként irodalmi Nobel-díjat kapott, de Münchenbe költözött Elfriede Jelinek vagy a most díjazott, Párizs egyik elővárosában élő Handke.
