Félénk nyárspolgárok szexuális nyomora a Tesla Laborban
5 perc
2019.12.29. 06:15
A Radnóti Színház új játszóhelyén Alföldi Róbert rendezésében mutatták be a kortárs német drámairodalom fenegyerekének A vágy című fekete komédiáját. A premiert megtekintő Franz Xaver Kroetz 20 éve nem írt új darabot, a HVG-nek adott interjújában pedig azt állítja: a politikai színház már rég halott.
HVG: A vágy önző szörnyetegekké teszi az embereket, akik egymást használják – állítja A vágyban. Sivár életű alsó középosztálybeliek érzelmi nyomorát, kiéletlen ösztöneit akarta az arcunkba vágni?
Franz Xaver Kroetz: Kedves Fritz címmel az 1970-es években írtam egy színpadi zsengét, amit több mint húsz év után továbbgondoltam a müncheni Volkstheater intendánsának felkérésére. A vágyban egy ártalmatlan exhibicionistából rejtélyes nemi betegségben szenvedő, börtönviselt magamutogató lett. Az 1990-es évek elején Németországban forró téma volt az AIDS, a HIV-fertőzés veszélyének a hisztériája. Így lett Fritz vicces figurájából a nemiségtől félő, hanyatló társadalom metaforája. Fritz egyszerre szórakoztató és szörnyű alak, a többi szereplő elfojtott vágyainak a katalizátora. Izgalmasnak találtam a kapcsolatot a rothadó virágok, sírkoszorúk és az életösztönök között. A karakterek távolról sem szörnyetegek, kicsi, félénk, magányos, szemérmes nyárspolgárok, akiket kirobbant a szexuális nyomorukból a kanos Fritz, aztán gyorsan visszatérnek hétköznapi életükhöz.
HVG: Szerzői védjegye a vaskos humorral, bajor dialektusban megragadott rögvalóság, primitív, marginális figurák banális problémáit teríti a darabjaiban. A kritikus népszínjáték megújítójának tartják. Miből ered a vonzalma a műfaj iránt?
F.X.K.: Magam is alulról jövök, alulnézetből tájékozódom az élet útvesztőiben. A felmenőim bajor parasztok voltak, én is végeztem kétkezi munkát. Ha politikailag korrekt akarok lenni, akkor előhozakodhatom azzal, hogy Fassbinder antiszínházán nevelkedtem, müncheni alkalmi társulatoknál próbálgattam a színészi és a rendezői szárnyaimat. Nestroy, Raymund, Ödön von Horváth darabjain csiszolódtam, a modern népszínház hagyományain nevelkedtem. Tőlük próbáltam ellesni a tökéletes színmű ismérveit. Talán Ödön von Horváth mondta azt, hogy
egy jól készített népjáték többet ér, mint egy rosszul festett Krisztus-kép.
Ehhez igyekszem tartani magam.
HVG: Kíméletlenül ábrázolja a körülményeiken változtatni képtelen antihősök vergődését beszűkült kapcsolataikban. Szociálisan elkötelezett, politikai színházat csinál?
F.X.K.: A politikai színház halott. Az utolsó kenetet olyan alkotók tették fel rá, mint Bertolt Brecht, Ernst Toller, Heinar Kipphardt vagy Rolf Hochhuth.
Oly mértékben zúdul az emberekre a politika a televízióból, hogy már a színházba járók is érzéketlenné váltak rá.