Szeretettel Nagy-Britanniából: Nem "mindenki Londonban mosogat"

London a második legnagyobb magyar város – tartja a mondás. A pre-Brexit éra első számú úti célja, mentsvára, munkalehetősége kétségtelenül a brit főváros, szinte mindenki ismer valakit, aki az elmúlt években kiköltözött.

A valóság azonban sokkal árnyaltabb annál, hogy „mindenki Londonban mosogat”. Nagy-Britannia más városaiba ugyanis szintén rengetegen vándoroltak ki, és szociálisan aktív diaszpórákat hoztak létre. Pálinka- és cigibiznisz, álláskeresés és családi programok – így néz ki egy magyar falu a szigetországban (a borítóképen Bristol madártávlatból – Wikipédia / Adrian Pingstone / Közkincs)

Facebook

Ez az üzenet fogadta nemrégiben azt a majdnem kétezer embert, akik tagjai a dél-walesi nagyvárosokba és azok környékére kivándorolt magyarok Facebook-közösségének. A moderátor felháborodása részben érthető: Nagy-Britanniában drágább az élet, így minden, amit az ember otthonról szerez, jobb pénzért adható el. Ez pedig különösen igaz a brit tarifákhoz képest harmadárú dohánytermékekre, amiből sokan tényleg üzletszerűen hoznak kartonszámra, hogy aztán a helyi csoportban percek alatt elkeljen a portéka számukra nagy haszonnal, mégis jóval a bolti árak alatt.

Bár a kereskedelem itt nem áll meg, sőt, a pálinkaszállítmányokat hamarabb szárazra isszák, mint a helyiek a kocsmát egy-egy walesi rögbigyőzelem után, egy ilyen csoport fő funkciója mégis a diaszpóra kiépítése. Rengetegen telepedtek le és alapítottak családot nemcsak Londonban, hanem a szigetország kijjebb eső, talán kevésbé prosperáló, de annál nyugodtabb, élhetőbb és olcsóbb területein is.