Van, aki az utolsó lencsekonzervért is megküzd, és van, aki nem érti, mennyire súlyos a helyzet
Tíz országban kérdeztünk meg ott élő újságírókat, magyarokat arról, hogy miként változott meg az élet a koronavírus terjedésével.
Szlovénia, Ljubljana
Az új szlovén kormány – amelynek élén Orbán Viktor jó barátja, Janez Jansa áll – éppen azon a napon vette át a kormányzást, amikor bejelentették, Szlovéniát is utolérte a járvány. Jansáék bírálták az előző kormányt, amely szerintük túl lassan reagált a válságra. Az intézkedések napról napra szigorodnak, és lassan elhal a közösségi élet. Terjed a távmunka, sorra zárnak be a boltok, a szupermarketekben pedig korlátozzák, hogy hány embert engednek be egyszerre. A hét végén hatalmas tömeg volt az üzletekben, szinte minden polc kiürült, de a minisztériumok azt mondják, semmiből nem lesz tartós hiány.
Eleinte az emberek túl lazán álltak a járványhoz,
most már kezdjük megérteni, hogy az egyetlen gyógymód önmagunk elszigetelése. A fertőzés csúcsa még nem érte el Szlovéniát, de már nagyon sokan sürgetik, hogy legyünk szolidárisak a legsérülékenyebb társadalmi csoportokhoz tartozókkal. De ennek ellenére vannak olyan félelmek, hogy mire kijutunk a járványból, az új jobboldali kormány „elrabolja” a demokráciát és egy olyan tekintélyelvű országban ébredünk, mint amilyenné Magyarország vált.
Maja Prijatelj Videmsek, a ljubljanai Delo újságírója
Lengyelország, Varsó
Néhány napig volt pánik és felvásárlási láz Lengyelországban is, miután elterjedt a hír, miszerint a városokat és Varsót a katonaság veszi majd zárlat alá. Amikor kiderült, hogy ez nem igaz, száz számra születtek a mémek, például arról, hogy egy embert agyonnyomott a felhalmozott több száz kilogrammnyi rizs, száraztészta és WC-papír.