Orbán belengetett programjára várunk, százezreket tehet tönkre a késlekedés

Szabó Yvette

8 perc

2020.04.02. 05:00

2020.04.02. 06:37

Parlamenti kontroll nélkül állhat majd fel az a válságkezelő szuperszervezet, amely a következő egy-két évben meghatározza, ki milyen feltételekkel élheti tovább az életét. Ám a kormány még gondolkodik, és a jelek szerint az ostor a legkiszolgáltatottabb munkavállalókon csattanhat.

Nem marad más hátra, felakasztom magam

– kétségbeesésében ezt mondta szociális segítőjének, Bogdán Tímeának az a nagymama, aki 25 éves, daganatos unokájával él Nógrád megyében a nyugdíjából és a fiatalember 22 800 forintos, foglalkoztatást helyettesítő támogatásából. A nagymama azért rémüldözött, mert úgy hallotta, hogy a járvány miatt nem is szabadna kijárniuk, hiszen mindketten a veszélyeztetett csoportba tartoznak; élelmiszert kellene felhalmozniuk, de nincs egy fillér megtakarításuk sem.

Kilátástalanságukkal nincsenek egyedül, legfeljebb a gondjaikkal maradtak magukra, hiába üzente Orbán Viktor kormányfő a hétvégén teljes fociharci díszben, hogy egyetlen magyar sincs egyedül.

Szakszervezeti felmérések szerint

az elmúlt hetekben elbocsátott több tízezer ember fele egy hónapnál többet nem bír ki a tartalékaiból.

Az álláskeresési járadék mindössze 69 ezer forint, három hónap után pedig már csak a 22 ezer forintos, foglalkoztatást helyettesítő támogatást lehet kapni.

Kényszerszünet

Megpróbálnak mosolyogni hozzá

Fazekas István

Emberéletekben mérhető a kormány késlekedése, és ehhez még a koronavírust sem kell elkapni: a kormányfő bejelentésével, mely szerint április 6-án vagy 7-én áll elő a gazdaság újraindítását célzó akciótervvel, újabb egy hét telik el anélkül, hogy a vállalatok vezetői támpontokat kapnának, milyen segítségre számíthatnak az államtól. Ráadásul hónapforduló van. A megrendelés nélkül maradt cégek döntéskényszerbe kerültek: március 31-én felmondanak dolgozóiknak, és akkor áprilisban már megússzák a bérköltséget, vagy megpróbálják kibekkelni a következő hónapot, hátha a magyar kormány is bevezet valamilyen támogatást a bérek kifizetéséhez.

Égtek is a telefonok az adótanácsadó cégeknél március utolsó napjaiban, hogy mit javasolnak, milyen füleseik vannak, érdemes-e várni Orbánékra. Kétféle stratégia rajzolódott ki; hogy ki melyiket választotta, az leginkább világnézeti alapon dőlt el.

Volt például olyan, a médiában, a szórakoztatóiparban és a vendéglátásban egyaránt jelen lévő nagyvállalat, amely már márciusban sem működött, mégis minden dolgozóját megtartotta, és most is csak részmunkaidőre állt át, azzal a megszorítással, hogy a munkatársaknak – pozíciótól függetlenül – a takarításban, a karbantartásban kell részt venniük.

Azok a cégtulajdonosok azonban, akik nem akarnak pénzt áldozni a válság átvészelésére – miután az elmúlt években rendre kivették a nyereséget, így most a magánvagyonukhoz kellene nyúlniuk a bérek kifizetéséhez –, készek akár mindenkit elbocsátani azzal, hogy júliusban majd úgyis visszajönnek.

Bezárt kocsma

Ki iszik magában?

Túry Gergely

Ehhez az utóbbi logikához állhat közelebb az Orbán-kormány gondolkodása. A jelek szerint – a legtöbb európai megoldástól eltérően – nem az azonnali és gyakorlatilag mindenkit megillető, egységes támogatásra helyezi a hangsúlyt, hanem a majdani újrakezdésre csoportosítja át az ezermilliárdokat. Pedig világszerte közgazdászok hada arra adta a voksát, hogy minél előbb a gazdaság életben tartásáról kell gondoskodni.

Amerikai mintára magyar közgazdászok is aláírásgyűjtésbe kezdtek, élükön egy, a Harvardon doktoráló fiatalemberrel, Prinz Dániellel, aki a HVG-nek azzal érvelt, hogy ha most nem a munkahelyek megőrzésére koncentrál az állam, akkor sokkal drágább lesz az újraindítás.