Michelle Obama: Így lettem 4. rész – Mintha a nagyvilágban a karikatúraváltozatom törne-zúzna

HVG360

11 perc

2020.05.14. 18:30

2020.05.21. 09:16

Több részben mutatjuk be a HVG-könyvek által kiadott bestsellert, Michelle Obama Így lettem című memoárját. Egy fekete férfi vagy egy fehér nő legyen a demokraták elnökjelöltje? És milyen előítéletekkel kell megküzdenie annak, aki nő és fekete is, ráadásul férje oldalán a Fehér Házba készül? Cikksorozatunk 4. epizódja.

Titokban nyugtalanított, hogy az énem többi része lassan a háttérbe szorul, ahogy egyre láthatóbb leszek Barack Obama feleségeként. Amikor riporterekkel beszéltem, ritkán kérdeztek a munkámról. A rólam szóló leírásaikban rendre szerepelt a „Harvardon végzett” jelző, de általában ezzel be is érték. Néhány hírforrás olyan történeteket közölt le, amelyek azt sugallták, hogy nem a saját kemény munkámnak és érdemeimnek köszönhetően léptettek elő a kórházban, hanem a férjem növekvő politikai tekintélye miatt. Még olvasni is fájt.

Áprilisban Melissa azzal hívott fel otthon, hogy figyelmeztessen egy gúnyos hangvételű cikkre, amelyet Maureen Dowd írt a The New York Times számára. Az írásában „Dél-Chicago hercegnőjeként” utalt rám, amivel azt sugallta, hogy megfosztom Barackot a férfiasságától, amikor közönség előtt arról beszélek, hogy nem szedi fel a földről a zokniját, vagy nem teszi vissza a vajat a hűtőbe. Számomra mindig az volt a fontos, hogy Barackot emberként lássák, ne pedig egy túlvilági megváltónak. Minden jel szerint Maureen Dowd jobban szerette volna, ha az arcomon műmosollyal, áhítattal nézek fel a férjemre. Különösnek és szomorúnak találtam, hogy egy másik diplomás, karrierjének élő nőtől jön ez a kemény kritika, aki még arra sem vette a fáradságot, hogy közelebbről megismerjen, és most a lehető legcinikusabb szavakkal ítélkezik rólam. Igyekeztem mindezt nem magamra venni, de időnként bizony nehezemre esett.

Minden egyes kampányesemény, leközölt cikk és minden, a pozíciónk erősödésére mutató jel hatására egyre inkább előtérbe kerültünk, és egyre könnyebb célponttá váltunk. Elképesztő pletykák keltek szárnyra Barackról: például az, hogy egy radikális iszlám medreszében tanult, és a szenátusban a Koránra esküdött fel; hogy nem volt hajlandó elmondani a hűségesküt; hogy nem volt hajlandó a kezét a szívére tenni a himnusz alatt; hogy az egyik közeli barátja terrorista volt az 1970-es években. Ezeket a hazugságokat rendszeresen megcáfolták a megbízható hírforrások, ám ennek ellenére tovább éltek a névtelen kör-e-mailekben, amelyeket nem csupán összeesküvéselmélet-hívők továbbítottak, hanem nagybácsik, munkatársak és szomszédok is, akik nem tudták megkülönböztetni a tényeket az interneten keringő meséktől.

Családi fotó

Négyesfogat

Facebook / Michelle Obama

Néhány nappal később, egy csütörtöki napon, eljött a jelölőgyűlés napja. Barackkal Des Moines központjában beugrottunk egy étkezdébe ebédelni, majd ellátogattunk néhány jelölőgyűlési helyszínre, hogy a lehető legtöbb szavazót üdvözölhessük. Késő este a barátaink és a családtagjaink körében vacsoráztunk, megköszöntük nekik a támogatásukat ebben az őrült tizenegy hónapban, amely a springfieldi bejelentés óta telt el. Korán jöttem el a vacsoráról, hogy visszamenjek a hotelszobába, időben felkészülni Barack esti beszédére, amelyet mindenképp elmond majd, akár nyertünk, akár vesztettünk. Pár perccel később Katie és Melissa friss hírrel rontottak be a kampányközpontból: nyertünk!