Tamás Ervin: Miniszter, alsógatyára vetkőzve, a szuterénbe száműzve

4 perc

2020.05.19. 15:15

Kásler főtiszttel, aki a döntő csatában leesett a lóról, valamit kezdeni kell. De Orbán Viktor soha nem mondja, hogy "bocs, tévedtem". Vélemény.

Szegény Kásler. Ennél megalázóbb helyzetbe nem került még miniszter. Nem azért, mert megy, hanem azért, mert marad. Nem tudom, megmondták-e neki, hogy akkor kell majd távoznia, amikor megcsörren a telefonja, mint ahogyan azt sem tudom, hogy saját elhatározásából ragaszkodik-e ahhoz, hogy végigcsinálja.

Egy 70 éves, Széchenyi-díjas orvos esetében érthetetlen a miniszteri debütálás óta majd minden állásfoglalása - megszólalása a magyarság eredettörténetétől a Tízparancsolat gyógyító erejéig, hogy a szorosan vett szakmai elképzeléseinek formába öntéséről ne is beszéljünk. A járvány óta mindenre csak ráerősít, s nem hiszem, hogy ne venné maga is észre, ahogy egyre méltatlanabbul, zavartan, bakik tömegével játssza a szerepét, olyannyira, hogy a kormányzati PR-csapat már nem is tud vele mit kezdeni, partvonalra szorítja, vagy ha lehetséges, eltünteti. Nincs körlevele, utasítása, amely még másnap is érvénnyel bírna, s kívülről úgy tűnik, hogy még a szigort is rosszkor, rosszul alkalmazza.

Nincs már rajta mit bírálni, megmosolyogni pedig, mint a legtágabb profillal bíró minisztérium fejét, luxus.

Nyilván sok olyan tekintélyes, magas rangra kapaszkodott ember van, aki jól adminisztrálta magát, s szerencsésen átélte, átevickélte azokat az időszakokat, amelyek jelezték volna rátermettsége hiányát. Az alkalmazkodókészség is csodákra képes, de hogy valaki ennyi ideig bírja a gyűrődést, majd egyszer csak úgy roppan össze alatta a piedesztál, mint esetében, ahhoz nem csupán ez a viharos hirtelenséggel berobbanó járvány járult hozzá. Paraméterei a megtévesztésig hasonlítottak ahhoz az ideálhoz, amit a főnök ehhez az összetákolt, különleges és ellentmondásokkal teli öszvér-tárca élén látni akart.