Kalapvásárlás közben lett hős forradalmár Lebstück Mária, aztán mosónőként végezte

1830. augusztus 15-én Simunich Fanninak és Lebstück Károlynak, egy gazdag kereskedőcsalád fejének leánygyermeke született Zágrábban, akit Mária névre kereszteltek. A leány tizenhárom éves korától nagybátyja, Simunich Boldizsár császári brigadéros házában nevelkedett Bécsben. Horvátul, németül, franciául tudott, magyarul nem. Honnan és minek tudott volna?

Ez a leány a halálos ágyán lediktált visszaemlékezései szerint (Hadtörténeti Közlemények, 1935.) 1848. március 13-án, jóval a tizennyolcadik születésnapja előtt elindult kalapot venni, hogy abban jelenjen meg a Deutschmeister-ezred tisztikarának táncmulatságán magasrangú nagybátyja társaságában. Így emlékezett vissza negyvennégy évvel később arra, ami ekkor történt:

„Amint a bevásárlásból visszatérni igyekeztem, ez már nem sikerült, mert a város kapui le voltak zárva. Az utcák tömve emberekkel és én is belekerültem az áradatba. A drága kalap természetesen egészen tönkrement. A tolongásban megkérdeztem: Mit jelent ez a sokadalom? És itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom. Első törekvésem az volt, hogy szabaduljak ebből a tömegből. Egy ismerőshöz szaladtam, aki egy cipészmester volt és nekünk is dolgozott. Egyúttal házmester is volt. Amikor megpillantott, meglepetve kérdezte: 'Az Istenért Mari kisasszony, mit csinál ön ezekben a válságos órákban itt? Nem tudja, hogy kitört a forradalom?"

És akkor elmondtam neki abbeli erős elhatározásomat, hogy csatlakozom a forradalomhoz és részt akarok abban venni.

Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipész segédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsizmát, aki ráadásul egy inget és alsónadrágot is adott. A felesége pedig lenyírta a hajamat férfimódra. Minthogy a cipész mester a nemzeti gárdának tagja volt, átadta nekem a gárda-sapkát és egy régimódi fegyvert, mint egy írásos bizonylatot, hogy mint az ő segédje, én fogom helyette az őrszolgálatot teljesíteni. Azonnal elmentem az őrségre. A Kärntnerthor mellett jelentkeztem az őrparancsnoknál. Félóra múlva már el is kezdtem első őrszolgálatomat.”