Vissza a 80-as évekbe: A repülő egyetem lenne a minta a szabad színiegyetemhez?
5 perc
2020.09.10. 15:00
Diplomát nem, csak exkluzív ismereteket meg esetleg priuszt lehetett szerezni a kádári idők magánegyetemén, ahol besúgók is „hallgatók” voltak.
Bár a Hétfői Szabadegyetemen számonkérés nem volt, a hallgatók egy része mégis nagyon szorgalmasan körmölt. Jegyzeteikből több mint 1300 oldal jött össze, öt vaskos dossziét töltve meg. Igaz, ezt a 70 „diákot” nem olyan tudásvágy vezérelte. A kádári politikai rendőrség besúgói voltak, akik megpróbálták minél átfogóbban ismertetni az előadások témáját és a hozzászólásokat.
Akaratukon kívül azonban nemcsak megbízóik, hanem az utókor számára is viszonylag részletesen sikerült rekonstruálniuk a szabadegyetem működését, amely mostanában annak kapcsán merülhet fel előképként, hogy a Színművészeti hallgatóinak és (volt) tanárainak többen is felvetették:
miért nem hagyják ott az SZFE-t, és szervezik meg maguk az oktatást?
NoÁr, azaz Molnár Áron színész-rapper, a Vas utcai tiltakozás aktív résztvevője a HVG-nek adott interjúban a hatalommal szembeszálló hallgatók elszántságáról beszélve azt mondta, hogy már felvetődött, ha másképp nem megy, titkos egyetemen folytatódhatna az oktatás, felmondott tanárok bejárnának és ingyen adnának órákat. Erről az SZFE felmondott osztályvezetője, Pelsőczy Réka azt mondta, hosszú távon elképzelhető lenne egy fizetős alternatív iskola, de ebben a helyzetben teljesen reménytelen, hogy az új intézmény diplomát tudjon adni.
NoÁr a művészvilágnak: már nem elég a Facebookon drukkolni a diákoknak
Júniusban az SZFE diákjai felkeresték a noÁr néven közösséget építő Molnár Áront, hogy írjon dalt az intézmény védelmében. A maga is az egyetemen végzett színész végigkísérte a nyár folyamán magára találó diákságot, és állítja, ezt a szembenállást nem ők fogják elunni.
A belügyis zsargonban (majd a történetírásban) repülő egyetemnek nevezett előadás-sorozatot – a házi szemináriumok mintájára – 1978 nyarán találta ki a demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája, az akkor 24 éves Szilágyi Sándor.
A lengyel repülő egyetem is ott volt példának:
A helyszín kezdetben Pityesz, alias Jávor István filmgyári fotós lakása volt a budai Óra közben. A 84 négyzetméteren egy idő után 80–100, olykor 150 résztvevő is szorongott. Nem csoda, hiszen a bárki számára szabadon látogatható alkalmakon jó nevű előadók máshol nem hallható tabutémákat boncolgattak.
Bevezetésként Szabó Miklós történész (a rendszerváltás után SZDSZ-es országgyűlési képviselő), az MTA Történettudományi Intézetének kutatója (az ő egyik előadása látható nyitóképünkön, Jávor István fotóján) a magyar kommunista párt történetét vette volna végig, ám a hosszúra nyúlt bevezetés nyomán (amelyben, előzményként, a szovjet párt történetét ecsetelte) a munkahelyén figyelmeztették, ha nem akarja elveszteni az állását, hagyjon fel a különórákkal. Helyette azonban jöttek sokan mások, igen változatos témákkal. Köztük Dalos György író, Hanák Péter és Hajdu Tibor történészek, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Jánossy Ferenc közgazdász, Iványi Gábor lelkész (ő a szabad egyházak már akkor is megjárt kálváriájáról beszélt).
