Dörner György: Magyar nyelven és magyarul játszani nem ugyanaz
Egy előadást látott a mostani színművészetisektől, aztán többhöz már nem volt kedve – árulta el a HVG-nek Dörner György. Az Újszínház igazgatója szerint náluk ezért is játszanak inkább Kaposváron végzettek. A portréinterjúból kiderül, tanítana-e az SZFE-n, és visszasírja-e a MIÉP-et.
HVG: Várta már a Kossuth-díj márciusban elhalasztott átadását?
Dörner György: Igazából a Kossuth-díjat vártam. A kitüntetésnek a szellemi, lelki része fontos számomra.
HVG: Jelentett ez egyfajta kárpótlást is azokért az elutasításokért, amelyek azt követték, hogy Tarlós István a szakmai zsűri 6:2-es döntése ellenében nevezte ki önt az Újszínház élére?
D. Gy.: Számomra azt jelentette, ami: a díjazott művészi munkájának elismerését. Persze nehéz időszak volt, amikor igaztalanul vádoltak. Egy csillogó-villogó pályázat semmire sem garancia. Színházat kell tudni csinálni. Az idő engem igazolt. Akkor egyedül én akartam kizárólag magyar darabokat játszani, 2017-ben pedig már a 12 pályázó zöme ilyen tervvel szállt versenybe velem az Újszínházért. Örülök, hogy felismerték a cél fontosságát, sanda szándékot nem feltételezek.
HVG: A szlogenjük: „Klasszikus értékeket magyarul.” Milyen sajátosságra utal? Hiszen itthon minden társulat magyarul játszik!
D. Gy.: Magyar nyelven játszanak. Ez nem ugyanaz. Mivel a magyar nem világnyelv, könnyű észrevenni, hogy valaki anyanyelvként beszéli.
HVG: Nem értem: a magyar színpadokon jó beszédtechnikájú kollégái játszanak.
D. Gy.: Hát akkor bizony tudatlan marad e tekintetben, mert én nem magyarázom el. Egyszeregyet már nem érdemes az embernek ötvenéves kora után tanulnia.