Kinek fáj, ha a Hétfejű Tündér szemében meglátjuk szebbik önmagunk?

Valaki megint bántotta a Hétfejű Tündért – és amikor ezen elgondolkodtam, nem tudtam, tüzet köpjek-e, mint egy igazi hétfejű sárkány, vagy sírjak, mint Lázár Ervin meséjében az elbeszélő, aki bántotta a tündért, majd elszégyellte magát, amikor rájött, milyen ostoba volt és micsoda gazságot művelt. A Hétfejű Tündér bántalmazása emblematikus jelenség a mai Magyarországon, metaforikus helyzetjelentés – nagyon világosan rámutat arra, mekkora baj van idehaza. Amikor Deák-Sárosi László azt állította a Hétfejű Tündérről, hogy csak megzavarja a gyermekeket, hiszen azok még nem képesek absztrakt értelmezésre, hirtelen összeállt a kép, kerek egészet alkotott, amelyben minden mindennel összefügg. Dúró Dóra darálójában egy toleranciára tanító, érzékenyítő mesekönyv lelte halálát.

Tóta W.: Piroska és a nácik

Senkinek sem kötelező melegekről olvasni mesét, és senkinek nincs köze ahhoz, ha más ezt akarja. Nem fog áthallatszani az esti mese. Jogunkban áll gyermekünket normálisnak nevelni - olyannak, aki nem darál könyveket.

A politikusnő aztán széttépett egy másik könyvet, majd miután számos problémás gyermekkönyvre hívták még fel a figyelmét, megígérte, hogy újabb akciók várhatók. Biztos gondolkodik azon, hányféleképpen lehet még könyvet pusztítani, de lehet, hogy szegényes a fantáziája ehhez, mert nem olvasott annak idején elég mesét, és így marad a tép(előd)és. Pedig a mesékből az is kiderül, hogyan kell az ilyesmit csinálni: karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. Igen, így szokás nekiesni a Hétfejű Tündérnek.

Mert tévedés ne essék: a Hétfejű Tündér maga a Csoda, a Szeretet – vagyis maga a Mese, amely megtanít szeretni, és ezért képes a csodára.

Emiatt lenne olyan fontos, hogy Meseország mindenkié legyen. De mi nekimegyünk még Meseországnak is, ki akarjuk irtani még a szomszédos Négyszögletű Kerek Erdőt is, mert valaki azt mondta, hogy arrafelé szörnyek laknak. Ismerős? Ha nem, gyorsan összefoglalom Lázár Ervin meséjét.

A Hétfejű Tündérben az elbeszélő igen rútnak született, és ez megkeseríti életét. Rácegresi ismerőse azzal biztatja, hogy akinek szép a szíve, maga is megszépül, ne aggódjon. Ám egy pácegresi elmagyarázza neki, hogy bizonyosan a Csodaországban élő hétfejű szörny varázsolta ilyen randává, ezért a főszereplő elhatározza, hogy bosszút áll, és megöli azt a szörnyet. Rá is lel a hétfejűre, akinek álmában hat fejét levágja. Amikor a tündérnek már csak egy feje marad, felébred, és ahelyett, hogy védekezne vagy elmenekülne, szeretettel fordul a fiú felé, aki épp meg akarja ölni.

A fiú rádöbben, hogy nem szörnnyel hadakozott: „Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!” Aztán ránéz a tündérre, és a szemében meglátja önmagát: csúfságának minden jele eltűnt, olyan szép, mint amilyen mindig is szeretett volna lenni. Elszégyelli magát, és soha többé nem hagyja el a tündért: egész életét arra áldozza, hogy megvédelmezze a csodát, nehogy valami baja essék a tündér megmaradt, egyetlen fejének.

Lázár Ervin az új célpont a Meseország mindenkié könyv után

A Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa szerint Lázár Ervin meséiben olyan képzavarok vannak, amelyek nincsenek jó hatással a gyerekek egészséges fejlődésére.

Anélkül, hogy nagyon mélyre nyúlnék, hadd emeljek ki pár fontos motívumot.