Amikor az elnökválasztás keddje előtt néhány nappal Detroitban egy kampánygyűlésen lépett fel Barack Obama volt demokrata elnök és egykori másodhegedűse, az idén a Fehér Házért a pártjuk színeiben sorompóba állt Joe Biden, az amerikaiak ismét láthatták a kontrasztot, ami a két embert a nyolc együtt töltött évük alatt is jellemezte. Obama a jobb szónok, aki fennkölt mondatokban beszél, és rögtönzésnek látszóan tudja előadni az előre bekészített poént. Biden viszont rögvest az első mondatában ügyetlenül fogalmazott, ám a hallgatóságának a volt főnökénél könnyebben el tudja adni, hogy egy közülük. Mert valóban az.
Az új amerikai elnök hatalmas feladatok előtt áll, mind odahaza, mind a világban, de minden adottsága megvan ahhoz, hogy túljusson ezeken a gondokon. Így látja a helyzetet Timothy Garton Ash, az Oxfordi és Stanfordi Egyetem tanára.
Joseph Robinette Biden 1942. november 20-án született a Pennsylvania állambeli Scrantonban, s őt egy húga és két öccse követte. Mindkét ágon ír katolikusok a felmenői, az apja tehetős családból származott, de a félresikerült üzleti vállalkozásaival elszegényedett. Mire a gyerekei megszülettek, már használtautó-kereskedőként dolgozott, de megtartotta a gerincességét.
Amikor egy céges karácsonyi partin a főnöke egydolláros érméket szórt szét a padlón, és a kollégái egymással versengve kapkodták fel azokat, ő kihúzta magát, s távozott – persze kirúgták. A család az 1950-es évek elején költözött a szomszédos Delaware állam fővárosába, Wilmingtonba, mert az idősebb Joe Biden ott kapott állást.
Az ifjú Joe súlyos dadogással küzdött, amiért az általános iskolai osztálytársai gúnyolták: a morzekód hosszú jelére utalva Dashnak csúfolták, mert addig tartott kimondania egy betűt, vagy a beceneve után Joey Bye-Bye-nak, mert így hangzott, ahogy a családneve első szótagjával küszködött. Végül hatalmas erőfeszítéssel megszabadult a beszédhibájától: a módszere az volt, hogy tükör előtt ír költők verseit mondta fel, de előfordult, hogy Démoszthenészhez hasonlóan kaviccsal a nyelve alatt gyakorolt.
A szónok Joe Biden /// Démoszthenész modernkori tanítványa
AFP
Az anyja azzal biztatta, hogy senki más nem különb nála, ám a józanság jegyében hozzátette, hogy a fia sem különb senki másnál. Ez a mottó és a szerény körülmények között eltöltött gyerekkor ambiciózussá, de nem becsvágyóvá tette, s mindig szót tudott érteni azokkal a kékgalléros munkásokkal, akikkel sem az alkotmányjogi professzor Obama, sem Hillary Clinton nem volt képes. Utóbbinak ez 2016-ban Michigan, Pennsylvania és Wisconsin, velük pedig az elnökség elvesztésébe került.
Biden az iskoláiban inkább az amerikai futballban, semmint a tanulásban jeleskedett. Az első elnök lesz a szintén ír felmenőkre büszke Ronald Reagan óta, aki nem a keleti part valamelyik elit felsőoktatási intézményében végzett. A Delaware-i Állami Egyetemen történelemből és politológiából diplomázott, ám éppúgy évfolyama sereghajtói között volt, mint a New York állambeli Syracuse jogi egyetemén.
Elszegényedett családban nőtt fel, ezért is van jó kapcsolata a szakszervezetekkel, gyerekkori dadogását nagy költők verseinek szavalásával győzte le, politikusként aztán nagyon gyors karriert futott be. Élettörténetéről a HVG 2015-ben írt, mielőtt eldőlt volna, hogy elindul-e az elnökségért 2016-ban. Most, elnökké választása alkalmából újraközöljük a cikket, változtatás nélkül.
Az 1964-es tavaszi szünetben a Bahamákra utazott bulizni, és a medence partján figyelt fel a szintén vakációzó Neilia Hunterre. A csinos szőke lány tehetős családból származott, és amikor a második randevújukon nem volt elég pénz Bidennél az éttermi számla kifizetésére, az asztal alatt átcsúsztatott udvarlójának egy húszdollárost. Neilia anyja, amikor először találkozott Bidennel, megkérdezte, mi szeretne lenni, mire a vőjelölt rávágta: amerikai elnök.
Előbb azért ügyvédként dolgozott, majd 1972-ben az esélytelenek nyugalmával harcba szállt a szenátori posztért, amit a Delaware-t korábban kormányzóként vezető republikánus J. Caleb Boggs 12 éven át birtokolt. Biden jól érzett rá, hogy a szavazóknak elegük van a veterán ellenfeléből, s a családtagjai támogatásával folytatott kampányával meglepetésszerű győzelmet aratott. 1935 óta a legfiatalabbként került be a szenátusba, az USA történetében is a hatodik legifjabb volt, s az első, aki a hivatalba lépésének idejére be is töltötte az alkotmány által minimálisan előírt 30 éves kort. Előtte azonban tragédia sújtott le rá.
