Barack Obama életrajzi könyve a hvg360-on: A hotelszoba, ahol minden kezdődött
9 perc
2020.11.30. 18:00
Barack Obama az Egyesült Államok első afroamerikai elnökeként történelmet írt, azonban hosszú utat járt be, amíg eljutott a Fehér Házig. Ezt az életpályát mutatja be az idehaza a HVG Könyvek gondozásában megjelenő Egy ígéret földje. A könyv érdekességekkel, politikai háttértörténetekkel és persze személyes megjegyzésekkel, izgalmas történetmeséléssel teli tartalmából több részletet közlünk. Ezeket megjelenés előtt, exkluzív módon csak itt, a HVG360-on olvashatják.
2008 június
Egy raleigh-i hotelszobában Gibbs felolvasta nekem a választás eredményét. Észak-Karolinát tizennégy ponttal vittük. Indianában pedig, még meglepőbb módon, alig néhány ezer szavazattal maradtunk le, így tulajdonképpen döntetlent értünk el.
Egy ikonikus személyiség és egy ikonikus életpálya: joghallgatóból, majd polgárjogi ügyvédből és egyetemi oktatóból lett politikus, előbb Illinois állam, majd az Egyesült Államok szenátusának tagja, 2008-ban pedig USA 44. – első afroamerikai – elnökévé választották, mely hivatalt két cikluson át töltötte be. Az Egy ígéret földje az Obama-memoár első része, személyes és világpolitikai jelentőségű történetek izgalmas szövevénye. Sorozatunk már megjelent részeit itt olvashatja.
Felesége, Michelle Obama Így lettem című memoárját néhány hónapja mutattuk be több részben.
A Demokrata Párt előválasztási időszakának hivatalos lezárásáig még hat erőpróba volt hátra, utána pedig még néhány hetet kellett várnunk Hillary megkésett, de sportszerű beszédéig, amelyben beismerte a vereségét, és bejelentette a támogatásomat, de az aznapi eredmények szerint a verseny gyakorlatilag véget ért.
A Demokrata Párt engem jelöl az Egyesült Államok elnökválasztásán.
Az aznap éjjel elmondott beszédemben megkezdtem az átállást az elnökválasztásra, mert tudtam, hogy nincs egyetlen vesztegetni való percem sem. Azt mondtam a hallgatóságnak: bizonyos vagyok benne, hogy a demokraták összefognak, és megakadályozzák, hogy John McCain folytathassa George W. Bush örökségét.
Később, amikor álmatlanul hevertem az ágyamban, csináltam csendben egy kis leltárt. Michelle-re gondoltam, aki elviselte a távollétemet, tartotta a frontot odahaza, és a politikával szembeni ellenérzéseit félretéve hatékonyan és bátran küzdött az oldalamon. A lányaimra, akik akkor is ugyanolyan vidámak és elbűvölőek voltak, és ugyanúgy bújtak hozzám, amikor egy hétig nem találkoztunk.
Obama beszéde 2008. június 3-án, már demokrata elnökjelöltként:
Axe, Plouffe és a kampánystábom többi vezetőjének tudására és eltökéltségére gondoltam, akik soha semmi jelét nem adták, hogy a pénzért vagy a hatalomért tennék, amit tesznek, és akik az óriási nyomás ellenére is hűségesek maradtak, nemcsak hozzám és egymáshoz, de Amerika jobbá tételének eszméjéhez is. A barátaimra gondoltam, Valerie-re, Martyra és Ericre, akik mindvégig osztoztak az örömeimben és a terheimben, és semmit sem kértek cserébe. És persze eszembe jutottak a fiatal kampányszervezők és önkéntesek, akik a rossz idővel, a kétkedő választókkal és jelöltjük ballépéseivel mit sem törődve, rendületlenül tették a dolgukat.
Nehéz dolgot kértem az amerikai polgároktól: tiszteljenek meg bizalmukkal egy fiatal és tapasztalatlan újoncot, aki nemcsak fekete, de már a neve is egy ismeretlen élettörténetet és világot idéz.
Újra meg újra okot adtam nekik arra, hogy ne támogassanak: ingadozó vitateljesítmény, a hagyományostól eltérő nézetek, esetlen baklövések, sőt még egy lelkipásztor is, aki elátkozta az Amerikai Egyesült Államokat. Ráadásul olyan ellenféllel kerültem szembe, aki a felkészültségét és harci kedvét egyaránt bizonyította.