A tudás helyett a társadalmi szakadékot mélyítheti a távoktatás
A kormány által sokszor lenézett és lesajnált tanári gárda kreatívan le tudta vezényelni az átállást a digitális oktatásra. Csak az oktatásirányítás nem tart lépést a változásokkal.
Az Orbán Viktor által előbb szükségtelennek mondott, majd pár órával később mégiscsak elrendelt iskolabezárások nyomán a tanintézetekre hárult a feladat, hogy kitalálják, hogyan tovább. A legtöbb oktatási intézmény tantestülete már azon a hétvégén, péntekről hétfőre megoldotta legalább a keretek kialakítását – órarendek, digitális platformok kiválasztása –, azaz nem várt a késlekedő központi direktívákra, hanem saját kezébe vette a közoktatást.
Persze a kép egyelőre meglehetősen kaotikus, még egy-egy iskolán belül is vannak eltérések abban, hogy melyik tanár milyen metódussal tanít, milyen programot használ. Bár van iskola, ahol megpróbálják a köznevelésben kötelezően előírt Krétával megoldani az oktatást, az általunk megkérdezett tanárok szerint az a program nem igazán alkalmas erre. Üzenetek továbbítására, adminisztrációra megfelel, de tananyag leadására, órák élő közvetítésére, a számonkérésre már nem.
A kevésbé kreatív iskolákban az e-mailt és a Facebookot használják, ahol osztályonként saját csoportokban tartják a kapcsolatot a tanárok a diákokkal. Szóbeli feleltetésre megpróbálják a Skype-ot használni, nagyobb létszámú csoportok egyidejű kapcsolattartására azonban ez nem igazán alkalmas. Számos iskola választotta a Google Classroom platformját, ehhez – az iskola nevét is tartalmazó – gmailes e-mail-címet is létrehozva.