A gyönge egészségügyi rendszerű Indiára rászakadhat a járvány

Még az életkedve is elment – osztotta meg egy bizalmasával Mahátma Gandhi, amikor 1918-ban elkapta a spanyolnáthát. A Dél-Afrikából négy évvel korábban hazatért, 48 éves szellemi vezető Gudzsarát szövetségi államban egy ásramban (spirituális menedékhelyen) ágynak dőlve, léböjtöt tartva gyógyult ki az influenzából, „élete első elhúzódó betegségéből”. De a spanyolnátha 17-18 millió indiai életét követelte, a kontinensnyi brit gyarmat elvesztette a lakossága 6 százalékát (a világjárvány összes áldozatának a számát 50 és 100 millió közé teszik). Sok hasonlóság mutatkozik az egy évszázaddal ezelőtti tragédia és a mostani koronavírus között, mely utóbbi a napokban szabadult el Indiában.

A párhuzamok között található a járványra adott elkésett és elfuserált válasz.

A spanyolnátha akkoriban a túlzsúfolt Bombayben (ma Mumbai) bukkant fel először, a betegséget feltehetőleg hazatérő katonák hurcolták be. Száz éve is az otthon maradást javasolták, illetve a szabad ég alatti alvást, hogy az emberek ne a rosszul szellőzött helyiségekben töltsék az éjszakát. A korabeli Times of India azonban azt is írta, hogy nem kell túlságosan aggódni a betegség miatt.