Egyre távolabb a magyar euró, úgy tűnik, a kormánynak igénye sincs rá

Rosszabb időpontot nem is választhatott volna az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság, hogy levizsgáztassa azokat az uniós tagállamokat, amelyek még nem tagjai az euróövezetnek, de vállalták a közös valuta átvételét. Egyrészt a márciussal zárult egy esztendőben Magyarországon volt a legnagyobb az infláció (Romániával holtversenyben), a 3,7 százalékos adat csaknem két százalékponttal haladja meg a küszöbértéket. Másrészt a megelőző két évben a forint gyengült a legtöbbet, messze megelőzve a lejtőn a bolgár levát és a lengyel zlotyt. Olyan sokat esett, hogy ha netán tagja lett volna az euró előszobáját jelentő ERM–II árfolyamrendszernek, akkor vagy kipottyan belőle, vagy csak azon az áron marad benne, hogy a Magyar Nemzeti Bank a valutatartalékaiból forintot vásárol, megállítandó a gyengülést.

A munkanélküliségtől félnek a magyarok a leginkább, nagyon rossznak látják a gazdaság jövőjét

Egy kicsivel tovább nőtt a GKI fogyasztói bizalmi indexe, de még mindig nagyon rossznak látják az emberek a gazdaság jövőképét.

Egy pillanatfelvételtől nem várható, hogy teljes képet adjon, és ez a márciusi vakuzás valóban torzít valamennyit Magyarország rovására. Azóta például a forint erősödött az euróhoz viszonyítva, az infláció pedig csillapodott – legalábbis formálisan, mert a kijárási korlátozások és a boltbezárások idején regisztrált fogyasztóiár-adatok félrevezetőek. Ezzel együtt érdemes az egyes kritériumokat sorra venni, hogy kiderüljön, a maastrichti mércével mérve miért szerepel Magyarország a vert mezőnyben.