Upor László: "Tudom, hogy a Katona köréhez sorolják a Színműt, de ez butaság"

HVG: A színművészeti szenátusa rektorrá választotta önt, de ahelyett, hogy kinevezte volna a miniszter, ön alól szervezik ki az intézményt. Hogy viseli, hogy ebben a valóságos színdarabban főszereplő lett?

Upor László: Nem ennek az Erzsébet-kori bosszútragédiából és fenékberugdosós ócska bohózatból összefércelt darabnak a szerepére jelentkeztem, amikor pályáztam. Amúgy sem képzeltem magam főszerepbe, azt gondoltam, hogy rektorként is dramaturg maradhatok, segítve a „társulat” munkáját. Akkor még nem ütött be a „Gothár-ügy”, nem fordult horrorisztikusba az egyetem ellen folyó lejárató kampány és nem volt műsoron a modellváltásnak mondott misztériumjáték.

A kultúrpolitika kegyeltjei alakíthatják a főszerepeket a Színművészeti drámájában

„Le kellene sütnie a szemét a szakmának, mert hosszú évekig hagyta, hogy a magyar lakosság nyolcvan százaléka ne legyen érintett a színház által" - adta vissza az Origo veretes magyarsággal Vidnyánszky Attila minapi szavait, aki a most induló Déryné-program keretében egymilliárd forintot oszthat szét a magyar társulatok között „utazó produkciókra", és saját vándortársulatot is felépített.

HVG: Sokan mondják, ha beengedték volna Vidnyánszkyt, akkor most nem történne ez magukkal.