Atatürk forog a sírjában - Ideológiai harc áldozata lett a Hagia Szophia

„Uram, köszönöm, hogy lehetővé tetted nekem e fenséges mű megalkotását. Salamon, legyőztelek!” – e szavakkal köszöntötte 537. december 27-én a Hagia Szophiát az első felszentelésekor Justinianus császár, amikor először lépett az elkészült konstantinápolyi székesegyházba. Az uralkodó nemcsak a templom lélegzetelállító szépségét csodálta, a méretét is, utalva a második jeruzsálemi zsidó templom építtetőjére. A Hagia Szophia (görög jelentése: Isteni Bölcsesség)

a sevillai dóm 1192-es felépítéséig a keresztény világ legnagyobb alapterületű imahelye volt.

Története építészeti és vallási szempontból is kalandosan alakult, a legutóbbi metamorfózison a múlt héten esett át: Tayyip Erdogan török elnök mecsetté nyilvánította a majd' kilenc évtizede múzeumként működő isztambuli turistalátványosságot.

Az I. Constantinus (Nagy Konstantin) által a Bizánci Birodalom fővárosaként a IV. század elején alapított Konstantinápolyban az utódja, II. Constantinus emeltetett először székesegyházat a Hagia Szophia helyén 360-ban. Az akkor még Nagytemplomnak nevezett építmény teteje fából készült, így gyújtogatás következtében könnyen vált a tűz martalékává 404-ben, amikor az uralkodócsaládon belüli politikai konfliktusok miatt a városban lázadás tört ki. De nem telt el sok idő, és II. Theodosius 415-re ismét felépíttette a templomot – főként megint fából –, amelynek sorsa kísértetiesen megismétlődött. Alig egy évszázaddal később, az 527-től 565-ig uralkodó Justinianus elleni felkelés során a tetőszerkezet tüzet fogott, és minden megint porig égett.