Csoda az autópályán és hét perc csoda Athénban – Kásás Tamás életútja, 5.rész

Kásás Tamás minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb magyar sportolója. Hogy ért fel a csúcsra ez a jóképű, két méter magas, szőke vízilabdazseni? A hullámvölgyekkel tarkított sztorinak nem minden eleme oly meseszerű, mint hinnénk. Több részben mutatjuk be "Kása" pályafutását az M. Kiss Csabával közösen, visszavonulása után írt könyv alapján.

  • hvg360 hvg360
Csoda az autópályán és hét perc csoda Athénban – Kásás Tamás életútja, 5.rész

Olimpiai bajnokként tértem vissza Nápolyba ősszel a Posillipóhoz. A sydney-i siker eufóriája kitartott jó darabig. A sikersztorim az olasz bajnokságban is folytatódott. A karácsonyi-újévi szünet után viszont majdnem véget ért. Örökre.

Az aranyfiú
Kásás Tamás tehetsége és eredményessége okán kiemelkedett még a magyar aranygenerációból is. Már juniorként megnyert minden kupát, felnőtt pályafutásának díjai, érmei szinte megszámlálhatatlanok: háromszoros olimpiai, kétszeres Európa- és egyszeres világbajnok, többszörös világkupa- és világligagyőztes, klubjaival sokszoros Euroliga- (gyakorlatilag a vízilabda BL-je), KEK- és LEN-kupa-győztes, kilencszeres olasz bajnok. A FINA szerint a 21. század első évtizedének legjobb pólósa, itthon egy másik korszakos klasszis, Faragó Tamás után a második lett a Pólósok pólósa szakértői szavazáson. Az egyetlen vízilabdázó, aki Eb-döntőben a győztes csapat összes gólját egymaga szerezte. Páratlanul sikeres pályafutását 2012-ben, a londoni olimpiát követően fejezte be. A sorozatunkban közölt könyvrészleteket itt találja.

Egy januári hajnalon indultam vissza Budapestről Nápolyba. Róma után már szárazak voltak utak, beletaposhattam a gázba. Akkoriban még sportautóm volt, egy Toyota Celica, kicsi, könnyű, formás autó, hatalmas, erős motorral. Imádtam kihasználni a képességeit. Kétszáz körüli tempóval repesztettem a tiszta, éjszakai sztrádán. Szólt a zene, dörmögött alattam a motor, bent kellemes meleg, kint hidegen ragyogó csillagok. A nápolyi körgyűrűre érve visszavettem a tempóból, százhatvan-százhetvenre.

A lakásomhoz vezető lehajtó előtti kijáratnál egy pillanatra lenéztem valamiért az anyósülésre. Tényleg csak egy pillanat volt, de mire újra az útra emeltem a tekintetemet, már ott volt előttem egy, a sztrádára éppen felhajtott, vészesen lassú autó. Persze úgy is mondhatjuk, hogy én voltam vészesen gyors.

Megijedtem. El kellett rántanom a kormányt, hogy ne rohanjak bele. Így viszont a belső szalagkorlátnak csapódtam oldalról. Fém, a fémhez, iszonyatos, visító, súrlódó hang, szikraeső, ahogy száguldottam tovább. Észnél voltam, fékeztem és próbáltam jobbra kormányozni, hogy lejöjjek a szalagkorlátról, de nem fordult el a kerék. Viszont az autó fölemelkedett, a levegőben meg már hiába csináltam bármit.

Pörgött, forgott velem a gép, fogalmam sincs pontosan hogyan és hányat, csak a furcsa, fülsiketítő, kellemetlen, vészjósló, ismeretlen hangokra emlékszem, meg arra, hogy közeledik a beton zajvédő fal. Már nem csináltam semmit, csak repültem, és vártam a becsapódást. Félelmetesen szólt. Csattanó, dörrenő, fültépő robaj. Aztán halálos csend lett és teljes sötétség.

Révész Sándor: A Pride betiltása nem szólhat a Pride-ról

Révész Sándor: A Pride betiltása nem szólhat a Pride-ról

A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.