Szenátorkoskodás – 1991. február 12.
2 perc
2021.02.06. 14:30
Ahol a keleti fizetés leghamarabb elérte a nyugatit. A német újraegyesítésről szóló Eljött a paradicsom című sorozatunk következő darabja.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.
A szenátorok a népmozgalom élére álltak, és saját példájukkal mutatják, hogy a fizetéseknek keleten és nyugaton egyformáknak kell lenniük. Ezzel a pikírt megjegyzéssel kommentálta az egyik berlini lap, hogy miközben a keletnémet fizetések meg se közelítik a nyugatnémeteket, addig az immár egységes berlini szenátus, vagyis tartományi kormány három kelet-berlini szenátora ugyanannyi fizetést kap, mint a nyugat-berlini illetőségűek.
Ezt a városi parlament szavazta meg, és meglehetősen kilógott a lóláb, ugyanis maguk a képviselők is nyugati diétában részesülnek, akár keletről, akár nyugatról kerültek a parlamentbe. Ha tehát a szenátoroknál bevezették volna a 40 százaléknyi fizetést, akkor a saját havi apanázsuktól is megfosztották volna magukat. A miniszteri vagy képviselői fizetések, amelyeket az érintettek általában önmaguknak szavaznak meg, persze mindenhol kényes ügynek számítanak, de errefelé különösen.
Minden német egyesítés ellenére a keletiek fizetése – például a közalkalmazottaknál, amely kategóriába a berlini városi vezetők is tartoznának – hivatalosan is csak 40 százaléka a nyugati jövedelmeknek. Berlin szomszédságában, Brandenburg tartományban a kormány is ehhez tartja magát, ott alacsonyabbak a miniszteri fizetések, mint a fővárosban. Azt inkább csak tájékoztatásul teszem hozzá, hogy a berlini szenátori fizetés 15.300 márka, a szerény brandenburgi miniszteri bér pedig havi 6.500. A Magyar Nemzeti Bank még ezért a kis összegért is adna vagy 300 ezer forintot.
Nyitóképünkön a berlin képviselőház emblémája. Forrás: Wikipedia / CC BY-SA 3.0