Az utóbbi időben nem a demokráciák gyengültek meg, hanem a tekintélyelvűség erősödött meg, sőt támadásba ment át, és az elkövetkező évtizedek a kettő versengését ígérik. Így értékeli a helyzetet Yascha Mounk, a Johns Hopkins Egyetem német–amerikai politológia professzora a Foreign Affairsben megjelent elemzésében.
A jogállam híveire kettős feladat hárul: egyrészt saját soraikban meg kell állítaniuk a demokrácia hanyatlását, másrészt egységesen kell küzdeniük az olyan autoriter rezsimek ellen, mint Oroszország és Kína.
A mostani állapotok kialakulását segítette, hogy a Trump-kormányzat jelentős része átállt a tekintélyelvű táborba. Ugyanakkor az európai vezetők nem győztek szép szavakat mondani a demokráciáról meg az emberi jogokról, de tetteikkel a másik oldalt erősítették. Leginkább azzal, hogy nem tartóztatták fel a demokrácia visszaszorulását Magyarországon és Lengyelországban. Pedig a két kormány gyorsan leszalámizta a jogállamot, aláásta a szabad sajtót és tisztességtelen választásokat tartott.
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Zippert a szélsőjobboldali AUR párt köreiből bízták meg a feladattal.
