Fel is út, le is út – A magyar-szlovák lakosságcsere 1946–1948
10 perc
2021.02.27. 14:00
Fel Szlovákiába, le Magyarországra... A legkevésbé sem kölcsönös, hanem éppen ellentétes érdekű felek írták alá a csehszlovák–magyar lakosságcsere egyezményt 1946. február 27-én – éppen 75 évvel ezelőtt. Az egyik fél felszámolni, a másik megmenteni próbálta a csehszlovákiai magyar kisebbséget. Mindkettő tudott volna erre jobb lehetőséget, de a világhelyzet ezt engedte. A csehszlovákiai magyarság szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül a hontalanság, a kiszolgáltatottság és kilátástalanság éveiben a világháború után. De végül is sokkal nagyobb rész maradt meg belőle, mint a magyarországi szlovák kisebbségből.
A második világháborúból a győztes hatalmak azt a fatálisan téves tanulságot vonták le, hogy minél tisztább nemzetállamok jönnek létre etnikailag, annál kisebb a veszélye annak, hogy újra háborúba keveredjenek a népek. Ezt a célt szolgálta kb. tízmillió német kitelepítése. Általános volt az a felfogás, hogy a háborúkban nemzetek vesznek részt: amit egy-egy állam keretében és annak nevében tesznek, azt maga a nemzet teszi, az magának a nemzetnek bűne vagy erénye. Kollektíve.
Ez a felfogás teljesen általános volt a magyar közéletben, a magyarországi pártok körében is. A németellenesség pozitív értelmű kulcsfogalom volt Magyarországon is a világháború utáni években.
Egy elfeledett tiltakozás: Paptanár, bankelnök és író és gróf is fellépett a svábok kitelepítése ellen
A kor felkorbácsolt közhangulatával is szembemenve 75 évvel ezelőtt, 1946 januárjában a nácik politikai vagy származási üldözötteinek egy kicsiny, ám tekintélyes csoportja nyilvánosan emelt szót a magyarországi németség kollektív bűnössé nyilvánítása és kitelepítése ellen.
Természetesen Csehszlovákiában is ez a felfogás uralkodott, mégpedig jóval erőteljesebben, miután a Csehszlovák Köztársaságot már a világháború előtt felszámolták. A német területi igények és a magyar irredenta, a Szudéta vidéket Németországhoz rendelő Müncheni Egyezmény és a Felvidéket Magyarországhoz rendelő első bécsi döntés közvetlenül összekapcsolódott. A likvidálásnak Németország és Magyarország voltak a kezdeményezői és kedvezményezettjei.