Mit ér valójában az okosórákban az alvásfigyelés, az EKG és társaik?

Nem ártana még aludni egyet azokra a megoldásokra, amelyekkel a csuklón viselhető különféle okoseszközök figyelik tulajdonosaik álmát. Szépen hangzik, hogy az okosórák vagy a fitneszkarkötők rögzítik az alvási időt, mérik a különböző ciklusokat és a mélyalvás fázisait, majd ezeket összesítve pontozzák, milyen volt az éjszaka, ám az általuk jelzett eredményeket korántsem szabad készpénznek venni. Az e téren még viszonylag szórványos tudományos összehasonlító vizsgálatok szerint ugyanis az egyre népszerűbb fitneszmérők tendenciózusan túlbecsülik (némelyikük jelentősen) az alvással töltött időt.

A pontatlanság érthető, hiszen míg az alváslaborok poliszomnográfjai a páciens szívverését, agyi elektromos tevékenységét, szemmozgását, izomtónusát, szívfrekvenciáját, véroxigénszintjét és lábmozgását is figyelik, a csuklón lévő kütyük elsősorban a kar mozgásából következtetnek az éjszakai pihenés fázisaira és minőségére – magyarázza Matthew Reid, az Oxfordi Egyetem alváskutatója a The Conversation ismeretterjesztő portálon. Márpedig attól, hogy egy kar (és a rácsatolt óra) éjszaka nyugalomban van, még nem biztos, hogy a viselője alszik, különösen akkor, ha krónikus alvászavarral (inszomniával) küzd. Az ebben szenvedőkre (országonként változóan a lakosság 10–30 százalékára) épp az jellemző, hogy éjjel sokszor igyekeznek csendben feküdni, hátha végre álom jön a szemükre.