Garaczi László: "Ha diktátor lennék, imádnám ezt a helyzetet"

HVG: A Katona meghívásos pályázatának melyik részlete hozta mozgásba a fantáziáját?

Garaczi László: Az, hogy új a műfaj, és lehet rövid a szöveg. A felkérőlevél alapján figyelembe kellett venni, hogy a járványhelyzet miatt a nyertes darabokból nem hagyományos előadások készülnek. Új műforma létrehozása volt a cél. Nem színházi előadás, nem film, nem hangjáték, hanem mind együtt, vagy valami negyedik. Időtartamban az alsó határ húsz perc, a felső másfél óra. Amerikában nagyon népszerűek a tíz-húsz perces darabok, nagy színházi fesztiválokat rendeznek ilyenekből. Arra gondoltam, szuper, írok egy minidarabot, amiben hosszan lamentálnak a szereplők.

HVG: Szoros határidőt szabtak?

G.L.: Körülbelül három hetet. Januárban már készült a produkció, február 12-én lesz a premier. Kevésnek tűnt az idő, egy darab megírása nálam fél év. Három hétig csak ezzel foglalkoztam éjjel-nappal. Növögetett az anyag, egy idő után úgy láttam, hogy akár még egyfelvonásos is lehet belőle.

Vadonatúj előadást mutat be a Katona József Színház

A Végre egy kis csönd című előadást Máté Gábor rendezi, és online lesz látható. Készült hozzá egy trailer is.

HVG: Amúgy is szeret kísérletezni, sok művét nem feltétlenül lehet egyetlen műfajba sorolni. Hát ezt a mostanit?

G.L.: Azt hiszem, az ilyen darabot posztdramatikusnak szokták nevezni. Itt mások a dialógusok, a szereplők elmondják a gondolataikat is, belső monológokat hallunk, máshogy mesélődik a történet, mást jelent a konfliktus fogalma. Úgy is mondhatnánk, hogy feszegeti a hagyományos kereteket. Amennyire tudom, ez a drámaírói szemléletmód elég népszerű Nyugat-Európában.

HVG: Ön hogyan élte és éli meg a vírusfenyegetettséget, a bezártságot?