Vuhani vírusgyanú: Hol a határ a kórokozók genetikai bütykölésében?
Mi az a módszer, amely miatt a kínai kutatóknak magyarázkodniuk kell, hogy nem ők szabadították el az új koronavírust?
„Hogy a csudába tudnék bizonyítékkal szolgálni valamire, amire nincs bizonyíték?” – fakadt ki Si Csengli, a Vuhani Virológiai Intézet igazgatónője, amikor a The New York Times újságírója néhány hete arról faggatta, vajon nem próbálták-e meg mesterségesen növelni a koronavírusok fertőzőképességét.
A kínai kutatóhely nem csupán azért keveredett (újra) gyanúba, mert a világjárvány kitörésének központjában található, és mert – legmagasabb biztonsági fokozatú létesítményként – halálos kórokozókkal dolgozik. Egy 2015-ben közzétett amerikai kísérlet is bizalmatlanságot ébresztett iránta: az Észak-Karolinai Egyetem egyik laborjában Ralph Baric és csapata Si és kollégái adatai alapján állított össze veszélyes kórokozót. A 2002-ben járványt okozó SARS-CoV vírusból olyan új változatot tenyésztettek, amely még könnyebben képes a szervezetbe, egyebek mellett a tüdőbe hatolni.