Félálomban megbénul, és rémalak fenyegeti? Nincs egyedül

Az olaszoknál a macskaszerű szörny, a pandafeche jelenik meg, az egyiptomiaknál egy dzsinn, Dél-Afrikában a fekete mágiából ismert gonosz törpe, miközben a félálomban heverő áldozat mozgásra képtelenül, bénán fekszik. Ez nem horrorfilm, hanem néhány adalék abból, amit Baland Jalal, a Harvard Egyetem idegtudományi szakértője gyűjtött össze több országban egy mindmáig nem teljesen tisztázott jelenségről, az alvásbénulást kísérő sajátos tünetekről. (Hogy idehaza mi lehet a leggyakoribb rémalak, azt nem tudjuk.)

A jelenség nem ritka. A nem túl bőséges szakirodalom szerint 8 és 40 százalék között mozoghat azoknak az aránya, akik életükben legalább egyszer átélték az ijesztő állapotot, amely nem képzelt, álmodott, hanem valódi – de hamar elmúló – bénasággal jár. Szűcs Anna ideggyógyász, alvásszakértő, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa mindenesetre óvatosabb; szerinte a valódi arány az alsó határhoz lehet közelebb.

Rémalak Eugène Thivier 1894-es szobrán /// Védekezésre képtelen állapotban

Wikipedia / közkincs

Az alvásbénulás és a hozzá gyakran társuló érzékcsalódások hátterében az álomfázis-, más szóval a REM-alvás (rapid eye movements, gyors szemmozgások) rendellenessége áll. Az egészséges alvás REM-fázisában élénken álmodunk, és a vázizomzat (vagyis a legtöbb izom) átmenetileg megbénul. Csak a szemet mozgató izmok és a légzés legfontosabb kivitelezője, a rekeszizom működik. Ez megakadályozza, hogy az álmodó megvalósítsa álmait: mozogjon, meneküljön vagy támadjon. Így ő sem sérül, és nem is üti meg a mellette fekvőt.