Legutóbb a kínai ingatlanóriás, az Evergrande csődközeli helyzete miatt beszéltek arról, mi történik, ha a pénzügyi piac egy nagy szereplője összeomlik. A közgazdászok is sokat gondolkoztak azon, mi a teendő ilyenkor, meg lehet-e határozni azt a méretet, amely felett már jobban megéri egy nagy céget megmenteni, mint hagyni, hogy a piac törvényei alapján bedőljön a túl sokat kockáztató vállalat.
Too big to fail – ez az elmúlt másfél évtized egyik legveszélyesebb mondata a gazdaságban. Annyira elterjedt kifejezés, hogy magyarra nem is nagyon szokták lefordítani, sőt az angol nyelvű szakirodalomban is gyakran csak TBTF-nek rövidítve jelenik meg; akkor használják, ha egy bank vagy cég túl nagy ahhoz, hogy csak úgy hagyják összeomlani, mert az maga alá temetné a gazdaság egy jelentős részét.
A kifejezés ugyan létezett már korábban is, de aktuálpolitikai ügy akkor lett belőle, amikor 2008-ban az amerikai kormány és a Federal Reserve azzal az indoklással nyújtott mentőövet bankoknak és pénzügyi vállalatoknak, hogy a Lehman Brothers után még egy fontos szereplő összeomlását nem viselné el sem az amerikai, sem a globális gazdaság. De nem kell 13 évet visszamenni az időben, hogy ezzel a témával találkozzunk: ezekben a napokban is azt számolgatják a szakértők, hogy vajon ha Kína egyik legnagyobb ingatlanos cége, az Evergrande fizetésképtelenné válna, abba beleremegne-e a kínai gazdaság.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
