„A pandémiát túléltem, de ezt nem tudom, hogyan vészelem át” – sopánkodott egy szoláriumszalon üzemeltetője az energiakereskedőjének, aki a napokban szembesítette azzal, hogy a következő egy évben 50 százalékkal drágább lesz az áram, amivel a mesterséges barnítókat működteti. Ez persze azzal jár, hogy nagyobb anyagi áldozatot kell vállalniuk azoknak is, akik csokiszínű bőrrel akarnak villogni.
„Szörnyű a helyzet – fogta a fejét egy nyomdaipari vállalkozó első szóra, ahogy az energia- és papíráremelésről kérdeztük –, megrendeljük az alapanyagot, már úton van, és egyszer csak szólnak, hogy drágult.” A könyvkiadók arra figyelmeztetik az olvasókat, nem biztos, hogy lesz elég példány a bestsellerekből, mert világszerte papírhiány van, az autókereskedések pedig konganak az ürességtől, mert hol a ritkaföldfémek, hol a magnézium hiánya miatt kell leállniuk a gyáraknak.
Széttépte a globalizáció finom szálait a koronavírus-járvány, és a helyükbe olyan kusza vonalakat épített dominókból, hogy azok bármelyikének eldőlése kiszámíthatatlan következményekkel jár. Általános veszély az infláció, Európa pedig földgázcsapdába zárta magát, amit kaján elégtétellel figyel a felértékelődő energiahordozói nyomán erősödő Oroszország.