Kulcsszavak
Kényszerpálya (Bármennyire is nem akart a kormány szigorítani, most mégis visszahozták a kötelező maszkviselést a zárt helyeken.)
Kamulakók (A választási szabályokon nem változtatott, mégis legalizálja a fiktív lakcímre való tömeges átjelentkezéssel elkövetett választási csalást a kormánypárt törvénymódosítása. Szerintük ugyan ez nem erről szól, de mégis, a lényeg: egy billegő választókerületben akár néhány száz ember mozgatásával megnyerhető a mandátum, ha erre szándék van.)
Megroggyanás (Hiába a kamatemelések és a benzinár rögzítése, nem sikerült megfékezni a forint gyengülését.)
Hiányjel (Nagyon sok területen alapanyaghiányt tapasztalnak.)
Bezárkózás (Ausztria megtette, amit senki más: elrendelték az egész ország lezárásást. A korlátozás az oltottakra is vonatkozik. Miután viszonylag kevesen kérték az oltást, jövő februrától kötelezővé teszik azt.)
A körülöttem lévő élet (a közélet) már hosszú ideje kényszerpályára állította a gondolataimat. Folyamatosan arra gondolok, amikre nem akarok, fixáltan, körbe, körbe, ilyen lehet talán az őrület. Csupa hiányjel, de a hiányok kitöltve ügyes és csinos hazugsággal. Olyan szép képek jelentek meg előttem például a benzinárak hatósági rögzítésének hírére is. Az autókon feliratokat vizionálok, mint a rezsiharcos kötelező tacepaók, hogy ennyi és ennyi pénz maradt a zsebünkben, hála a szeretett vezetőnknek! De a kocsikon (és valamiképp a megroggyanás kétségtelen jeleit mutató életünk mottójaként) valami ilyet: Eddig jutottunk együtt.
