Delhi hajnalban. A szürkeségben a pohár víz és a friss kávé mellett a tabletért nyúlok, hogy megnézzem, milyen a mai légszennyeződés. A SAFAR–India Air Quality Sevice még mindig 370-es értéket mutat a szálló porról Delhiben (Magyarországon a riasztási küszöbérték 100), a Delhi Egyetemen, ahol élek kicsit kevesebbet, 357-et, pedig a hét minden napján azt ígéri a jelentés, hogy az erősödő szél javítani fogja a levegő minőségét. Ez még mindig jobb, mint a Díváli (A fények ünnepe. A hindu vallás egyik legjelentősebb ünnepe, amelyről a szikh és dzsaina vallásúak is megemlékeznek – a szerk.) utáni napok „különösen veszélyes” fokozata volt.
A Díváli előtti hetekben a helyi delhi kormány betiltotta a tűzijátékokat és a petárdákat, de ennek ellenére durrogtak a tűzijátékok, robbantak a petárdák, és mindent beborított a füst. Más államokban, például Nyugat-Bengáliában csak a zöld, környezetbarát tűzijátékokat engedélyezték, míg a Delhit körülvevő államok Uttar Prades és Rádzsasztán teljes mértékben betiltotta a tűzijátékokat január 1-ig.
Ráadásul a Díválit követő időszak az esküvői szezon, az esküvői vendéglátó helyiségeket, sátrakat mind lefoglalták, tegnap az egyetemi kolóniában két esküvőt tartottak egymás mellett, november 21-én Delhiben nyolcezer esküvőt tartottak számon. Van, aki a Covid–19-járvány újabb, harmadik hullámától tartva azt mondja, hogy az a legjobb, ha most rögtön meg lesz az esküvő, ki tudja, hogy alakul később a járványhelyzet. És az esküvőt ünnepelni kell lovas esküvői menettel, trombitás, cintányéros zenekarral és persze petárdával, tűzijátékkal.
A járvány gyerekek millióinak korlátozza alkotmányos jogát a tanuláshoz, de egyelőre csak szűk korlátok közt merik megnyitni az iskolákat. A távoktatáshoz a jómódúbb családok gyerekei férnek hozzá, a szegények felzárkózási esélyei radikálisan csökkennek.